Valahogy úgy érezhettek a grundon a Pál utcai fiúk, ahogyan én a Kánai-tó (Kána-tó) partján. Amikor beépítés miatt felsejlett bázisuk elvesztése, azé a területé, amelyet eleve bérházak öveztek, és sorsa ilyeténképpen determinálva volt. 2014-ben, amikor itt jártam a Sport11 (akkor Sportmax) sportközpontban, környékén már modern lakóépületek sorakoztak. 2022 tavaszi híre pedig egy gigaberuházás megindulása volt, amelynek építőpari infrastruktúrájával és alapozó munkálataival most ősszel már találkozhattam is. Ennek a fura szerzetnek, a „Kánai-tónak” léte és élővilága végveszélybe kerülhet. De legyünk optimisták, az új honfoglalóknak (ahogy kivitelezői váltig állítják) fontos lesz a művi környezetük kiegyenlítésére a természeti környezet megóvása. Fura szerzet a Kánai-tó, írtam, hiszen a „természeti” is „mesterséges”, lévén a „tónak” még a felszínalaktani jegyei alapján sem nevezhetjük: nem is az, hanem a Hosszúréti-patak (Kő-ér) felduzzasztásáról van szó. Legutóbb a Sport11 melletti, Alsó-tó névre hallgató „főmedernél” jártam, most az annál jóval hangulatosabb és vadregényesebb, a Nádas-tó és Felső-tó határán átívelő, „Madármegfigyelő” helyként is aposztrofált hídjánál. Ez gazdag madárvilágú, hamisítatlan vizes élőhely, és jelentős mérvű hulladék-szennyezettsége ellenére ezen kis szakaszán nyugalmas táj. Ne feledkezzünk meg azonban a folyóvíz környezetbiztonsági vonatkozásairól sem, hiszen a patak árvízvédelmi kívánalmai és megoldásai évek óta úgyszintén az érintett települések és településrészek közéleti napirendjén szerepelnek. Mindemellett horgász-hobbitóként is funkcionál. De itt, a Madármegfigyelő helyen a végtelen nyugalom tör rám, a grund hovatartozása és létezése egyértelműnek és örökkévalónak hat. Úgy legyen!
