Kalandozásaim során még 2016-ban jártam Egerszalókon. A Heves vármegye székhelyének szomszédságában elhelyezkedő fürdőtelepülés turisztikai-földtani látványossága a Sódomb, egy mésztufakúp, melyet hévizes források hoztak létre. A szénhidrogén-bányászat okán 1961-ben feltárt 68 fokos Vendel-, valamint az 1987-ben fúrt Mária-kutak adta természetes folyamatra mesterséges beavatkozással segítenek rá. Érdekes, mondhatni földöntúli látványt kreálva, hiszen ahogyan korábban fogalmaztam, a „Szaturnusz Enceladus-a és a Neptunusz Tritonja gejzírjeinek hatását tudnám így elképzelni”. Azonban, ha összehasonlítom a hét éve és az idén készült képeket, egyértelműen látszik, hogy bár a gyógyvíznek minősített termálvízre épülő szállodaipari beruházások töretlenül folytatódnak, ugyanakkor a Sódomb jóval elkeserítőbb képet mutat. Kiterjedése csökkent, sok helyen a mésztufának kialakított kisebb medencék vagy üresek, vagy elhínárosodott-elalgásodott pangó vízfelületek töltik ki, leginkább a kánonban brekegő békáknak életteret biztosítva. A geotóp varázsa elveszett. Mivel persze antropogén folyamatok lévén terebélyesedett országos nevezetességgé, az emberi beavatkozás segíthetne megújulásában. Bízzunk benne, a közeljövőben az üzleti érdek - ebben a tekintetben - katalizálni fogja a természettudományos folyamatot.
