Amikor nemrég a Veszprém vármegyei Gyulakesziből származó Édesanyámnak említést tettem az (amúgy általa is jól ismert) Heves megyei Eger-patakról, első blikkre nem is erre asszociált. Ő a szülőfaluján is átfolyó, ugyancsak Eger nevet viselő vízfolyásra gondolt. Elnevezésük azonos eredetű, egyaránt az éger fára utal. Persze, az már teljes véletlen, hogy míg Gyulakeszi a Balaton-felvidék szerves részét képezi, addig a Duna-Tisza közi vízfolyás a legnagyob tavunktól oly’ távoli, de legnagyobb tavunkkal azonos nevű Balaton községben ered. Azt a következő csavart pedig hagyjuk is, hogy Anyu születésekor Gyulakeszi még Zala vármegyéhez tartozott, a helyieknek máig zalai identitása van; a Heves székhelyének is nevet adó vízfolyás pedig nemcsak ezt a vármegyét szeli át, de partján borsod-abaúj-zempléni települések is fekszenek.
Márciusban Egerben és Szarvaskőn csendesen és békésen csörgedezett a 68 km hosszú, 1378 km²-es vízgyűjtő területű, a Tiszába torkolló Eger-patak. De mindez csalóka. Földtörténeti léptékkel mérve völgyeket és teraszokat képzett. Medréből pedig gyakorta napjainkban is kilép, ami ilyenkor az országos híradásokban is napvilágot lát. Az emberi történelem időkskálájan pedig halálos áldozatokkal járó, komoly anyagi károkat okozó pusztításra is képes volt, mindkét településen. Példának okáért egri egyetemi tartózkodásaim kedvelt desztinációjában, a minaret és a vár között meghúzódó belvárosi Mecset utcában a régi feljegyzések szerint nem volt egyedi a 2-3 m-es (!) vízszint sem. Ahogyan az ezzel párhuzamos Markhót Ferenc utca műemlék Kálvin házán (illetve több helyen is a városban) található vízszíntjelző is pontosan megmutatja az 1878-as gyilkos vízállásást.
Márciusban Egerben és Szarvaskőn csendesen és békésen csörgedezett a 68 km hosszú, 1378 km²-es vízgyűjtő területű, a Tiszába torkolló Eger-patak. De mindez csalóka. Földtörténeti léptékkel mérve völgyeket és teraszokat képzett. Medréből pedig gyakorta napjainkban is kilép, ami ilyenkor az országos híradásokban is napvilágot lát. Az emberi történelem időkskálájan pedig halálos áldozatokkal járó, komoly anyagi károkat okozó pusztításra is képes volt, mindkét településen. Példának okáért egri egyetemi tartózkodásaim kedvelt desztinációjában, a minaret és a vár között meghúzódó belvárosi Mecset utcában a régi feljegyzések szerint nem volt egyedi a 2-3 m-es (!) vízszint sem. Ahogyan az ezzel párhuzamos Markhót Ferenc utca műemlék Kálvin házán (illetve több helyen is a városban) található vízszíntjelző is pontosan megmutatja az 1878-as gyilkos vízállásást.
