Teleki „Samu” a földrajzversenyen

Az 1980-as évek eleje a Rottenbiller utcai általános iskolában - felsősként Perjési Eszter tanárnő szervezésében két földrajzverseny aktív résztvevőjeként. Jól emlékszem, akkor kevésbé lelkesedtem, de több mint négy évtized múltával ezek az előképei a közelmúltnak, valamint a mának. Ráadásul e héten zajlott az aktuális áltsulis osztálytalálkozó, így abszolút ideje van az emlékidézésnek. De vissza a földrajzversenyekre! Az egyik kiselőadásában a kozmosz meghódításának akkor negyedszázados évfordulóján az űrkutatás addigi történéseit foglaltam össze. Még az elsőszámú forrásként szolgáló „Kolibri könyvek” sorozatban megjelent „Űrhajózás” című kötetből kölcsönzött nyitómondatomra is pontosan emlékszem: „Korunk, az űrhajózás kora”. A másik versenyre Teleki Sámuel a 19. században a fekete kontinensen megtett felfedezőútját ismertettem. Itt a fő forrásmunka Erdélyi Lajos „Teleki Samu Afrikában” című könyvtárból kölcsönzött műve volt. Furának hat manapság a „samuzás”, de mivel a kiadó az erdélyi Kriterion, így határon túli magyar testvéreink érthető módon az ottani keresztnévváltozatot kultiválták. Az „Űrhajózás” akkor is saját példány volt, és azóta is relikviaként megmaradt; most viszont a Telekiről szóló kötetet is megvettem végre, immáron ott áll könyvespolcomon. Vannak „barátai” is: Teleki útitársának, Ludwig von Höhnelnek, azaz Höhnel „Lajosnak” kétkötetes, „Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban” című monumentális munkája; az esemény centenáriumán megismételt küldetésről Vojnits András jegyezte „Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában”; valamint egy kuriózum, a Magyar Tudományos Afrika Expedíciót ismertető akkori prospektus.