A hazai földtudományi tárlatok közül egyik személyes kedvencem a miskolci Herman Ottó Múzeum kiállítóhelye, a Pannon-tenger Múzeum. Ennek rajongásnak alfája és ómegája, hogy az Ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi terület látógatóközpontja mellett itt tekinthetők meg a bükkábrányi lignitbányában 2007-ben feltárt mocsárciprusok. Az „Őserdei ösvényeken” járva 7 millió éves képződmények közül kettő dioráma háttérrel idézi meg az akkori környezeti viszonyokat. További két példány tartályokban elhelyezve, megfelelő adalékanyagokkal került konzerválásra. Látványos a tárlat 20 ezer literes „tankja”, melynek ablakain bepillantva ezek egyike sejlik fel. Ez speciel vízben „úszik”, a hozzáadott vegyszer pedig a gombásodást előzi meg. Sőt, a leletmentés során elpusztult példányok egy kisebb darabját magunk is megsimizhetjük az interaktív kiállítótérben.
A „Dinók Földjén - MezoZOOikum” neve is mindent elárul. A steampunkos, Verne Gyula fantáziavilága ihlette belsőépítészeti kialakítással, látványos interaktív elemekkel (van péládul „meteorit becsapódási játék”), saját kerettörténettel (amire a főbejárat előtti terepjáró is utal már) idézi meg a földtörténeti középidő óriásait. Egészen a kezdetektől, hiszen egy keltetőben elhelyezve azt is vizualizálják, milyenek lehettek a tojásokból előbújó dinoszauruszok. A Hungarosaurus tormait nemcsak rekonstrukcióként láthatjuk, hiszen az iharkúti ásatások eredeti csondarabjait is kiállították. Amíg a Komlosaurus carbonis lábnyomait őrző hatalmas „kőzetréteg” itt installáció, ráapplikálva egy külön műanyag tartóban ott van annak egy eredeti darabja.
