A karácsonyi ünnepek múltával, az ó év zárásaként az előző hónapok kelet- és nyugat-magyarországi célpontjai után visszatértem a fővárosi látnivalókhoz. A már ismertetett Ördög-árok patak torkolat mellett december 28-án (folytatva azok szisztematikus bejárását) egy budapesti helyi jelentőségű természeti területet is felkerestem. A hivatalos állami természetvédelmi adatbázis információ szerint a X. kerületben 20/107/TT/13 törzskönyvi számon 2014 óta 164,79 ha-on élvez oltalmat a Felsőrákosi rétek természetvédelmi terület. Az ezzel foglalkozó ismeretterjesztő tartalmak állapotleírásai alapján azonban kissé félve parkoltam le az ide vezető Túzok utcában. Mennyire lesz hulladékkal szennyezett? Milyen mérvű az elhanyagoltsága? Szerencsére pozitívan csalódtam.
A napfényes időben igazán megkapó egyrészt a nagy kiterjedésű rét, annak vizes élőhelyei, valamint az itt folyó Rákos-patak tájképi adottságai. De lássuk ezeket kicsit bővebben. A Pesti-síkság végtelennek ható, bizonyos pontjain sem magaslatokkal, sem műtárgyakkal érdemben nem zavart kilátását nyújtja a védett terület. Ez az elmúlt időszak hegyvidéki desztinációi után szinte revelációszerűen hatott. A forrásként feltörő gondolataimhoz hasonlóan a tanösvény egyik ismertető táblája is úgy fogalmazott, hogy a minden zegzugban fellelhető kisebb-nagyobb vadvizes területek egy korábbi földrajzi környezetet, a folyó- (és patak-) szabályozások előtti világot idéznek. Ehhez - de az aznapi Ördög-árok vizithez is - szorosan kapcsolódik a Duna itteni "mellékfolyóját" a jelenléte. Aki az amúgy igen hosszú, négy agglomerációs települést és négy fővárosi kerület is érintő, 44,3 km-es Rákos-patakot csak a belső kerületek sivár és lélektelen művi környezetéből ismeri, az (betonmedre ellenére) itt megtapasztalhatja annak jóval természetközelibb arculatát is.
