„Az addig csak írott források és tárgyi emlékek segítéségével tanulmányozott egyiptomi múlt a maga valódi szépségében 1909 és 1910 fordulóján tárult fel Mahler előtt. A Nemzeti Múzeum munkatársaként lehetősége nyílt egy hathetes tanulmányúton bejárni az észak-afrikai ország számos történelmileg, vallási szempontból, valamint építészetileg fontos települését, régészeti lelőhelyét. Első állomáshelyén, a Kairó Egyiptomi Múzeumban az ottani leletanyagot elemezte, de »mivel ugyanis a múzeum legfontosabb emlékei már irodalmi úton előttem is ismeretesek voltak, két heti tanulmányozás teljesen elegendő volt a múzeumi tárgyak beható megismerésére és tudományos értékük meghatározására«. Ezt követte egy négyhetes utazás, melynek során közel 20 egyiptológiai szempontból kiemelten fontos emlékhelyet keresett fel a történelmi Felső-Egyiptom területén. Kutatómunkája során - önmagát nem meghazudtolva - elsősorban kronológusi munkájához kapcsolódó, időbeosztással összefüggő hieroglif feliratokat, illetve csillagászati vonatkozású ábrázolásokat keresett és vizsgált meg. Kutatásai eredményeinek többségét az Archaeologiai Értesítő című szaklapban, továbbá az Akadémia Értesítőben, a Budapesti Szemlében, az Ethnographiában, a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Nemzeti Múzeum fennállásának 100. évfordulója alkalmából kiadott, valamint a kassai múzeum egyiptomi emlékeit bemutató kötetekben publikálta.” (Rezsabek N. (2010): Az utolsó magyar polihisztor. Mahler Ede kronológus emlékezete. Aura Kiadó, Budapest, 122 p.)