Ez az Ereszvény (Eresztvény), nem az az Eresztvény. Nem Nógrádban, a Medves-fennsíkon leljük, hanem Veszprém vármegyében, a Balaton-felvidéken. A meghatározó matéria ellenben ugyanaz: bazalt. De kezdjük az elején a mostani kalandozást. Célja kettős volt. Kiegészítő programként visszatérni a Kopácsi-hegyre (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2024/09/tudomanyos-kalandozasok-20240901.html), részletesebben átvizsgálni kőtengerét, valamint megnézni, az esőzések után vajon áll-e víz krátertavában. Sajnos a Füzes-tónak kevés volt az égi áldás, továbbra is kiszáradt periódusában leltem. Vulkanikus kőzetanyaga között azonban - bár törötten, de - egy karakteres csavart bombára bukkantam. A másik, a főfogás a szomszédos, a Kopácsi-heggyel „egybeépült”, a felvezetésben már említett Ereszvény volt. Ez egy kisebb vulkanikus képződmény. Nem több, egy 282 m magas gerincnél - mégis varázslatos. Bár bazalttufáját a vastag aljnövényzet jótékony homálya fedte, nyugati peremét mindenütt a környező tűzhányók ontotta vulkáni bombák százai tarkították. Monostorapáti külterületéről a tanösvényeket jelölő vastag (piros) "T" jelzésen indulva a Kopácsi-hegyre, majd már szentbékkállai részén járva, utóbb átgyalogolva az Ereszvényre, egyetlen emberrel sem találkoztam. Se odafelé, sem utóbb, vissza. Nem mérhető a Vezúv látogatórohamához... de a Balaton-felvidék kiemelt geohelyszíneinek turistaáradatához sem... De pont ez adja báját, a csendet, a nyugalmat. Emberi jelenlétre mindössze a gyalogösvény menti Veleté-szőlőhegyen bukkantam, tábortüzet rakó es sátrat verő modernkori indiánokkal, valamint a még Kádár-időben felhúzott víkendház kertjében levesét kanalazó BM-nyugdíjas fazonnal. De hadd legyek megint elragadtatott: az újra remek időben varázslatos volt az őszi erdei táj, felüdítő a kis szintemelkedésű sétatáv megtétele.
