A tavaszi karsztbokorerdős átvergődés (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2025/05/tudomanyos-kalandozasok-20250502.html) után a közeledő nyárvégen ismét a Budai-hegység, azon belül a Farkas-völgy volt a kalandozások helyszíne. Itt a Széchenyi-hegy beépített valóságából az anyatermészet másik világába egy autóforgalmat gátló sorompón át léphetünk. A Farkasvölgyi útból nyílik a kopár Apáca-rét, majd csapása a Virágos-rétnél torkollik a Farkas-völgybe vivő kijelölt turistaút(ak)ba. Mészkővel és dolomittal tarkított lejtős erdei ösvény ez, búja cserjékkel és fiatal fákkal a lomkoronaszinten. A geodézia alappont itt is elkerülhetetlen, illetve kikerülhető. Az Úti Madonna kápolna eredetijét az 1880-ban években építették, a mai imahely a korhű tervrajzok alapján 1998-ban készült el. A karsztos felszínek egyik jellegzetes képződménye a ponor. Itt a táblával jelölt, fakerítéssel védett Farkas-völgyi víznyelő mélységébe szédülhetünk bele. Ezt elhagyva, az éppen átfestés alatt álló túrajelzésekről letérve, az Edvi Illés útba torkolló csapáson, egy kibelezett és növényzettel benőtt épületrom mellett érni újra a betonútra. Itt a folyamatos, nem csillapodó építkezések feletti dühöngés mellett a már a Széchenyi-heggyel átellenes Ördög-oromba vájt óvóhelyek érdemelnek említés. Ezekről a múltkori Farkas-völgyi vizitet megelőzően még 2020 nyarán írtam a páratlan kilátást nyújtó magaslattal összefüggésben (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2020/08/kornyezettudomanyi-kalandozasok_10.html), az Ördög-orom többi látnivalójáról pedig szintén idén tavasszal emlékeztem meg (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2025/05/tudomanyos-kalandozasok-20250426.html). A mostani „farkasvölgyezés” itt ért véget, ennyi volt - a látványos víznyelő miatt különösen megérte.
