Melyik Budapest helyi jelentőségű védett természeti területei közül a legvadregényesebb? Ízlések és pofonok, bár privát véleményem szerint az Ördögorom természetvédelmi terület! A főváros XII. kerületének környezeti látnivalóját ennek megfelelően mint egy nagyvadat, lépésről lépésre cserkésztem be. Az Edvi Illés útról nyíló meredek turistaútját sziklányi dolomitrögökkel kövezte ki a természet. De nem, még nem... nem itt indultam a 317 m-es magasságba. A úton érdemes továbbhaladni, hiszen remek kilátás nyílik egykori bányájának meredek falára. Továbbá azokra a masszív vasajtókra, melyek az egykor óvóhelyként szolgáló mélységbe nyílnak. Ma ezek zárva, értelemszerűen a nem látogatható kategóriába tartoznak.
Így visszafordultam az Edvi Illés úton, és majdnem visszaérkezve a 8E busz Törökbálinti úti megállójához, a költői Lidérc lépcsőn kaptattam fel. Próbáltam tartani az északnyugati irányt, de nem volt könnyű a kanyargó utcácskák miatt. Végül sikeresen elértem a természetvédelmi terület egy másik "bejáratát". Az erdei úton innen csak felfele! Törjünk a magasba, az Ördög-orom irányába! A pokol kapuja tehát irányt váltott, s valóban, el is jutottam a csúcs közelébe. Faunájának tagjaihoz érdemben nem volt szerencsém, flórájának képviselői viszont elbűvöltek. Földtani szempontból említett dolomit fő tömeget, valamint az agyagot szemrevételeztem. Egy jó kilátást nyújtó meredély nyugalmasnak látszott, itt ücsörögtem egy ideig, majd irány a turistaúton délnyugatra, lefelé! Korántsem láttam mindent, sőt.... de ez jó, nagyon jó, hiszen így van apropó visszatérni ide.
