2020. február 16., vasárnap

Környezet- és földtudományi kalandozások. 2020.02.15. Vácrátót, Nemzeti Botanikus Kert

 

A vácrátóti Nemzeti Botanikus kert története két évszázadra nyúlik vissza. Első, 1827-es említésekor még átlagos középnemesei tájképi kert lehetett. Felvirágoztatása gróf Vigyázó Sándornak köszönhető, aki 1872-ben kezdte meg egy romantikus stílű angolpark kialakítását. A történelem, valamint a tudományos célkitűzések számtalan változását túlélve napjainkban hazánk legnagyobb fajtaválasztékban pompázó botanikus kertje.

A télvégi, látszólag tetszhalott állapot lehetőséget biztosított egy viszonylag újabb keletű, valamint pár kevesebb figyelmet kapott, klasszikus helyszín bejárására. Környezettanosként üdítő színfolt a Karbon Ház, amely hasznos ismeretterjesztő tartalmaival a környezeti nevelést és a fenntarthatóság gyakorlati bemutatását szolgálja. A megújuló energiaforrások, a globális felmelegedés és a klímaváltozás kérdésköre egyaránt terítékre kerül. Ökológiai lábnyomomat 1,68-ban határozta meg a helyben kipróbálható alkalmazás - mivel 1,68-nyi "Földet fogyasztok", saját életvitelem szempontjából is érdemes jobban odafigyelni a kellő környezettudatosságra.

Melegháza, valamint az elmaradhatatlan Vízimalom után négy évtizedes itteni látogatásaim mindig legkedvesebb célpontja, a botanikus kert Műromja következett. Egykoron ezek a főúri angolparkok elmaradhatatlan kelléke volt. Vácrátóton 1904-ben gótikus stílusban emelték. Most a szokásosnál is nagyobb figyelemmel jártam körül és fotóztam az állagmegóvása, valamint az omlásveszély miatt körbekerített építményt. Mesés látvány nyújtott a távoli múltat megidéző ablakai között lenyugvó nap.