
A
Sas-hegyi Természetvédelmi Területen, valamint annak nívós
Látogatóközpontjában az elmúlt évtizedben többször megfordultam. A
látogatások a szépséges táj és pazar kilátás élményének keresése mellett mindig
valamilyen tematikát követtek. Volt, amikor egykori honvédelmi
vonatkozásainak eredtem nyomába, máskor földtani múltját vizslattam.
Jelen látogatásom a környezettudomány jegyében zajlott.
A szakmai
belépés lehetőségét és ügyintézését, valamint a szakszerű vezetést ezúton is köszönöm a Duna-Ipoly
Nemzeti Park (DINP) kezelésében álló intézmény vezetőjének és
munkatársainak.
A mostani kiemelt célpont, a
tanösvény látogatására koncentrálva sem tudok minden adatot és tényt,
élményt és impulzust visszaidézni. Lehetetlen is, hiszen az egykor vetődések mentén kiemelkedő, 268
m-es magasságú Sas-hegy védelem alatt álló 30 ha-os területén gazdag az
állatvilág, 500 növényfaj honos.
Triász időszaki dolomitjának talajrétege csekély, ellenben kőzettestének
mikroklimatikus zugai védelmet nyújtanak északi és déli lejtőin eltérő
növénytársulásainak. Mezei csormolya; gyepűrózsa (azaz csipkebogyó);
galagonya; a halálosan mérgező vadpaprika; a citromfagyiba és abszintba
adagolt fehér üröm; délvidéki árvalányhaj; pusztai kutyatej; dunai
berkenye; likőrök, így az Unicum alapanyagául szolgáló sajmeggy; a
megkóstolt a sóskaborbolya; a bal oldali fotón látható terjőke
kígyószisz; valamint a jobb oldali endemikus faj, a budai imola; molyhos
tölgy; a dolomitos kőzetekben megbújó kövi fodorka; a jégkorszaki reliktum
faj, a budai nyúlfarkfű - került többek között terítékre flórájából. Invazív fajai a 12. századtól szőlőtermesztéssel
foglalkozó német telepesek filoxéra-járvány utáni
növénybetelepítései, majd utóbb parkosítási kísérletek közepette
kerültek ide (orgona, fekete fenyő, keserű mandula, bálványfa, akác,
téli jázmin).
Állatvilágából láttunk rendszeresen itt tanyázó dolmányos varjút; 280 pókfajának egyedeit; sőt, legnagyobb méretű gyíkfajunknak, az ultraibolya tartományban is érzékelő zöld gyíknak, külön "kifutója" van; akárcsak a legkisebbnek, a pannon gyíknak, a fotón látható DINP címerállatnak.