A májustól ismételten erőre kapott környezeti kalandozások sorában éppen ideje volt a vulkántúrák felújításának. Alapelvnek most is az "egy nap, több tűzhányó" kitételt választottuk. A csapattagok pedig közel sem voltak ismeretlenek... A június 15-i bejárás nyitó állomásául sokak favoritját, a Badacsonyt választottuk. A 3,45 millió esztendős tanúhegy meghódítására a badacsonytomaji Kisfaludy ház mellőli parkolóból indultunk. A Tűzgyűrű tanösvényt ellentétes, ebben az esetben az órajárással megegyező, badacsonytördemici kezdőirányban jártuk be. A kötelező kőzetmintát a keleti Kőtenger "bazaltfelszínéről" merítettem, a hegycsúcs irányából "lefolyó" törmeléklejtőn. A Badacsony ugyancsak híres, oszlopos elválású, azonban a külső erők okán már korántsem éles formákkal bíró bazaltorgonái alatt megkapó volt a hatalmas magmás eredetű sziklák között sasszézni. A nyugati Kőtenger után a Bujdosók lépcsőjén felfele haladni átéreztette velünk a történelmünk emléktáblákkal jelölt híres menekültjeinek sanyarú sorsát. A tanösvény tájékoztató táblái pedig ellenpontozásul végig kiváló tudományos ismeretterjesztő tartalmakat szolgáltattak. Az 1857-ben emelt monumentális Ranolder kereszt balatoni kilátása pazar, akárcsak utóbb a hegy lábától felfele tekintve önnönmaga. Az erózió által szétzilált bazalttömbjei, a "kőzsákok" úton-útfélen az izgalmas földtani folyamatokra irányították figyelmünket. Mígnem a vulkántúra végén visszaérkeztünk némi frissítőre a Kisfaludy ház éttermének csodálatos panorámát nyújtó tetőteraszára.
