2020. június 20., szombat

Környezettudományi kalandozások. 2020.06.15. Zalahaláp, Haláp-hegy


A június 15-i "egy nap, több tűzhányó" bejárás Badacsony utána állomása 20 percnyi könnyed autózással a Haláp-hegy volt. Szegény jó Haláp-barátunk gyakorta jár így: tavaly egy alkalommal a Hegyestű és a Halom-hegy, majd egy következő vizit során a Tóti-hegy társául szegődött. Bár tegyük hozzá, egyszer sem került rossz társaságba. A környező tanúhegyek pedig igencsak elegánsak, több millió esztendő múltán is, így sem "ő", sem kis csapatunk nem bánta ezt.

A Haláp-hegy 2,75 millió esztendős, így a Bakony–Balaton-felvidék Vulkáni Terület egyik legifjabb tűzhányója. Nekem egyik személyes favoritom, hiszen egy elbányászott tanúhegy "belsejében" járhatunk. A környezetromboló kitermelés fájdalmas öröksége így válik egy másik - szó szerint öt- és hatszögletes - dimenzióban parádés látvánnyá, amelyet masszív vízszintes és függőleges helyzetű, oszlopos elválású bazaltoszlopai nyújtanak látogatóinak. 

A nevében (ahogyan a környékbeli néplélekben napjainkban is) a történelmi Zala vármegyéhez való tartozást őrző Veszprém megyei Zalahaláp a múltkori látogatások óta ráadásul egy újabb látványossággal bővült: a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának fából faragott emlékoszlopával. Tavaly felavatott tanösvényének tájékoztató táblái a növény- és állattani, geológiai és vulkanológiai, valamint környezeti vonatkozásairól szolgálnak alapos információkkal. A testvér-tanúhegyekre nyíló kilátás pedig továbbra is fenséges.