Gyakorta hangot adok annak a feltett szándékomnak, hogy napirenden kívánom tartani a (nemcsak) általam a legjobb tollú magyar csillagászati és földtudományi ismeretterjesztőnek tartott Hédervári Péter emlékgyűjteményének kérdéskörét - amely jelenleg a legjelentősebb összeállítás ebben a tekintetben. Nem véletlen a lelkesedés, hiszen legnagyobb hatású példaképemnek tekintem, és az elmúlt két évtizedben a Meteoron át a Természet Világáig cikkeztem róla (többek között Keszthelyi Sándor társszerzőségével, vagy éppen Papp Zoltán győri egyetemi docenssel interjúzva); (Sragner Mártával közösen) egy életrajzi kötetet írtunk róla; a (Göncöl Alapítvánnyal karöltve) emléktáblát állítottunk tiszteletére; a Göncöl Ház geológiai tárlatán (Kiszel Vilmos segítségével) kiállítással emlékeztünk rá; (az Albireo Amatőrcsillagász Klub tagságával) leltároztuk csillagvizsgálójának megmaradt értékeit; több tudománytörténeti előadást szenteltem személyének.
S ha már a csillagvizsgálót említettem... megtisztelő módon életrajzírójaként ismételten lehetőségem volt belépni a "szentélybe", a Georgiana Obszervatórium "alsó megfigyelőhelyére", a közel négy évtizede elhagyatott "szellemkupolába". Velem tartott kedves barátom, a Vulpecula csillagda lelkes "főobszervátora", Nagy Róbert is, akinek arckifejezésein pontosan visszatükröződött az, amit Hédervári szellemi és tudományos öröksége jelent a MA számára. A remekül megépített obszervatórium dacol az idővel, valamint a gyakori ártó szándékkal. Sebaj! Innen szép nyerni! Az elmúlt másfél évtizedben sikerült emléklángját újra meggyújtani, és legalább pislákolni hagyni. Újra és újra el fogom mondani, olvassátok mindenfelé fellelhető köteteit a tűzhányókról és földrengésekről, a Holdról, a Marsról, az üstökösökről, vagy épp a Naprendszeren túlról. Megéri, hiszen olyan élmény, mint amikor a természet csodáit ismerő jóbarát meséli el azt, ami nemesebb, mint a földi lét ostobaságai és feleslegesen értelmetlen nyűglődései.
