A botanikus kertek és arborétumok történeti gyökerei sokrétűek. Akárcsak növényállományuk, vastagon a földbe mélyül. Históriájuknak éppen úgy része a mezőgazdálkodás több évezrede, a fűszer-, vagy éppen az orvoslást szolgáló gyógynövénykertek levendula illatú világa, mint az uralkodócsaládok és a mindenkori előkelők magánkertjei. Kistestvérei a rekreációt szolgáló közparkok, továbbá a főképp nagyvárosi értelmiség természetbe menekülését szolgáló közösségi kertek.
Miskolcon a WOW Park - közkeletű nevén, a Tündérkert - valahogy egyik kategóriába sem szuszakolható. Ha nagyon megerőszakolnánk, azt mondhatnók, közpark jellegű. A lokálpatriotizmus, egy szemétlerakó megtisztítása, szürke környezetének zöldé varázslása hívta életre. Bár inkább rózsaszínre sikerült... Kedves, aranyos, a többség imádja, bár ne tagadjuk, valójában igencsak giccses. De a diósgyőri vár szomszédságában inkább ezt lássuk, mint a panelszörnyetegek, a funkciótlan betonkockák, a pusztuló 19. századi düledék-házak árnyait.Vállalkozó kreátora minden jó szót megérdemel. Veszélyes hulladékkal fertőzött talaját elszállította, vizenyős területét lecsapolta. Környezeti elemei értelemszerűen műviek, bár kicsit oldva a szigorúságot, a "természetit" bájos vadkacsa-kolóniája, valamint nagy fajtaválasztékban pompázó növényvilága képviseli. A lombkoronaszint megőrizte a terület múltját, a cserje- és gyepszint pedig telepített volta ellenére vonzza a látogatókat. Nem kekeckedem, egy szó mint száz: szerethető hely a miskolci Tündérkert!