Akárcsak az ember, a települések is születnek, majd elpusztulnak, és ha sorsuk kedvezően alakul, feltámadnak. Gondoljunk csak az oszmán hódítás során elnéptenedett, majd újra benépesülő alföldi falvak sokaságára. Egyes települések fénye megkopik, korábbi súlyukhoz képest jelentéktelenné válnak. Így járt a történelmi Magyarország több vármegyei székhelye, egykori ispánsági-megyei központból napjainkra csekély jelentőségű, bár történelmi szempontból fontos falucskává zsugorodván: Zemplén, Bács vagy éppen Nógrád.
Nógrád még dacol az idővel, büszke vára védő karként óvja a települést. Immáron több mint ezer esztendeje, hiszen első erődítése honfoglalás kori. 1138-ban királyi ispánsági székhellyé vált, 1199-től a mindenkori váci püspök birtokolta. Ma is álló, nagy alapterületű, szabálytalan alaprajzú kővára a tatárjárást megelőzően épült. 1450-ben a portyázó huszitákkal szemben erősítették meg, jelentős bővítésére Mátyás király uralkodásának idején, Báthory Miklós püspök szolgálatának időszakában került sor. A török időkben a felvidéki végvárrendszer részeként katonai jelentőséggel bírt. A hadiszerencse rendszeres fordultával hosszabb-rövidebb ideig a három részre szakadt állam valamennyi országrészét szolgálta, hiszen hol a Habsburg uralta, kvázi független királyi Magyarország, hol a török hűbéres, de a magyar szellemiség és kultúra megtartásában fontos szerepet játszó Erdélyi Fejedelemség, hol a haza egyharmadát sarcoló törökök csapatai birtokolták. Változó urai ennek ellenére rendszeresen karbantartották, többször bővítették. Pusztulása 1685-ben következett be, amikor - romjaiban is látványos - tornyának lőporraktára egy villámcsapás következtében felrobbant, majd a törökök lerombolták, és kivonultak falai közül. Hadászati szerepet ezután már nem játszott.
Az "antropogén hatások" mellett a földtudományi vonatkozásokról is szót kell ejteni. A Nógrádi-várhegy ún. vulkanikus dagadókúp. Azaz a mélyből felfelé igyekvő magma lávaként nem tört a felszínre, ellenben azt heggyé "pumpálta". Vagy inkább dómmá, hiszen geomorfológiaialag leginkább a holddómokkal rokonítható. Anyaga dácit-dácittufa.