A holdra szállás történelmi fél évszázadát megelőzte az Apollo-program több fontos, már személyzettel zajló missziója. Az űrhajórendszer Föld (Apollo-7 és -9), majd Hold körüli tesztelése (Apollo-8 és -10). Ezek közül kiemelkedik az Apollo-8 1968 decemberi útja, melynek során elsőként jutott el az Emberiség a Hold közelébe, megkerülve Földünk hűséges kísérőjét. Éppen ezért az Apollo-11 közeledő évfordulója egy ünnepségsorozat részéve vált már a 2018-as esztendőben is.
Szerencsére az Apollo-8 küldetésével számtalan szakmai és ismeretterjesztő portál, újság, televízióműsor foglalkozott. Sőt, „Az első ember” után (http://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/10/olvassunk-is-az-elso-ember-rol.html) egy remek kötet is napvilágot látott. Ugyancsak az Akkord Könyvkiadó gondozásában, melyet a társkiadó, a GABO jóvoltából tehettem fel könyvespolcomra. Ezt megelőzően a „Rakétaemberek”-ről azt vetettem papírra…
… hogy már az első benyomás remek: az azonos dizájnú keményfedél és védőborító grafikája színvilágával, a monumentális Saturn-V rakéta fotójával pozitív benyomást sugall. Az amerikai író-újságíró szerző, az 55 esztendős Robert Kurson eredeti angol nyelven ugyancsak az évfordulóhoz időzített munkájának szakszerű fordítása és a lektorálása (az Apollo-11 sztorihoz hasonlóan) Both Elődöt és Dancsó Bélát, a téma kiváló hazai ismerőit dicséri.
Bill Anders, Frank Borman és Jim Lovell útjának története nemcsak a 445 oldalas terjedelem és az izgalmas fotóválogatása miatt kerek. „Az első ember”-hez képest kevésbe adathalmaz-szerű, sokkal inkább az elbeszélő jelleg dominál. Vélhetően a szerzők eltérő háttere okán, hiszen míg James R. Hansen a tudománytörténet oldaláról közelít, Kurson (jó értelemben véve) „csak” újságíró.
A könyvben elmerülve megismerhetjük a főszereplőket, a hidegháborús politikai hátteret, a korszak űrkutatásának fő mozzanatait. S természetesen magát a történelmi repülést: az első embereket a Holdnál, a földkelte ikonikus felvételének készítési körülményeit, valamint a karácsonyi üzenetet, mely nemcsak az emberiség ősi vallási kötetét idézte meg, de előrevetítette fajunk kozmikus jövőjét.
Mit mondjak? Kötelező olvasmány!
Szerencsére az Apollo-8 küldetésével számtalan szakmai és ismeretterjesztő portál, újság, televízióműsor foglalkozott. Sőt, „Az első ember” után (http://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/10/olvassunk-is-az-elso-ember-rol.html) egy remek kötet is napvilágot látott. Ugyancsak az Akkord Könyvkiadó gondozásában, melyet a társkiadó, a GABO jóvoltából tehettem fel könyvespolcomra. Ezt megelőzően a „Rakétaemberek”-ről azt vetettem papírra…
… hogy már az első benyomás remek: az azonos dizájnú keményfedél és védőborító grafikája színvilágával, a monumentális Saturn-V rakéta fotójával pozitív benyomást sugall. Az amerikai író-újságíró szerző, az 55 esztendős Robert Kurson eredeti angol nyelven ugyancsak az évfordulóhoz időzített munkájának szakszerű fordítása és a lektorálása (az Apollo-11 sztorihoz hasonlóan) Both Elődöt és Dancsó Bélát, a téma kiváló hazai ismerőit dicséri.
Bill Anders, Frank Borman és Jim Lovell útjának története nemcsak a 445 oldalas terjedelem és az izgalmas fotóválogatása miatt kerek. „Az első ember”-hez képest kevésbe adathalmaz-szerű, sokkal inkább az elbeszélő jelleg dominál. Vélhetően a szerzők eltérő háttere okán, hiszen míg James R. Hansen a tudománytörténet oldaláról közelít, Kurson (jó értelemben véve) „csak” újságíró.
A könyvben elmerülve megismerhetjük a főszereplőket, a hidegháborús politikai hátteret, a korszak űrkutatásának fő mozzanatait. S természetesen magát a történelmi repülést: az első embereket a Holdnál, a földkelte ikonikus felvételének készítési körülményeit, valamint a karácsonyi üzenetet, mely nemcsak az emberiség ősi vallási kötetét idézte meg, de előrevetítette fajunk kozmikus jövőjét.
Mit mondjak? Kötelező olvasmány!