2020. június 29., hétfő

Környezettudományi kalandozások. 2020.06.25. Balatoncsicsó, Balázs-tető


A Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Terület (BBVT) kisebb tanúhegyei vagy egyáltalán nem tartanak számot közérdeklődésre, vagy más típusú vonzerővel bírnak. Így van ez a korábbi szakirodalomban Szentantalfához sorolt - részben Dörgicséhez tartozó - balatoncsicsói Balázs-tetővel is.

Fő tömegét a kőzetkibúvásaiban visszaköszönő kagylós mészkő alkotja. A bazalt a 308 méteres vulkáni kúp felső térszintjére települ. Kihunyt tűzhányójának geológiája, éltető nedűt adó szőlői, hívogató présházai és borozói, kerékpár- és túraútjai mellett középkori templomromja okán érdemes felkeresni.

Szentbalázs valaha önálló, utóbb elnéptelenedő falucska volt, melyet idővel Balatoncsicsó pusztájaként említenek a források. Templomát a 13. században szentelték fel. Balatonra nyíló festői  kilátásával, romjaiban is nemes formáival, sziklába vájt, majd beszakadt kriptájával történelmi meséskönyvek lapjaira illik.

Szülőhegyének gyomrából származó üledékes mészkőből és vulkanikus bazaltból épült. Utóbbi az izgalmas számomra, hiszen a magmás kőzetek bűvöletében leledzem. Miért? Ki tudja.... viszont ezért barátságosan simogató a Balaton-felvidéki természeti táj, és középkori települési környezetének mementója, a Szentbalázs templomrom.