A Somogyvári Kupavár-hegy természetvédelmi terület 1978 óta élvez országos jelentőségű, egyedi oltalmat. Közel 30 hektáros területének fő vonzerejét azonban nem természeti, hanem művi környezeti elemeinek köszönheti. Települési környezete a történelmi múltban gyökerezik. Egyik máig élő hagyománya szerint Somogyvár a Szent Istvánnak ellenálló, lázadó Koppány vezért szállásterülete volt. Vára a 900-as években már állt, az Árpád-kor későbbi időszakában tovább épült. Kápolnáját Szent István idején szentelték fel. Jelentősége 1091-től tovább növekedett, amikor I. László egyházi központtá terebélyesedő monostort alapított. A hagyomány szerint a lovagkirályt itt, a Szent Egyednek ajánlott bencés istenházában helyezték örök nyugalomra.
A legfrissebb kutatási eredmények ezt cáfolják, és azt feltételezik, hogy a régészeti ásatások során feltárt sírja valójában egy kürtőn át elértő ereklyesír-kamra, amely maximum László (egyik) csontereklyéjét tartalmazhatta, de sokkal valószínűbb, hogy a névadó szent relikviájához érkeztek messzi földről is a zarándokok. A monumentális egyházi komplexum évszázadokon át virágzott, francia szerzetesei mély hitéleti tevékenységet folytattak, a település pedig Somogy vármegye székhelyeként szolgált. A török előrenyomuláskor a somogyvári végvár megpróbált ugyan ellenállni, de elkerülhetetlenül 1543-ban török kézre került: bevégezve sorsát, teljes pusztulását eredményezve. Fenséges romjainak régészeti feltárását 1972-től Bakay Kornél végezte, a Szent László Nemzeti Emlékhely látogatóközpontja korszerű és modern, a Szent László sétaút természeti környezetének értékeibe is betekintést enged.
