A korábbi esztendők egyik általam kedvelt fővárosi ásvány- és ősmaradvány-lelőhelye a Mátyás-hegy Délkeleti kőfejtője volt. Ezúttal a III. kerületi, külön városrész nevét is adó magaslatot nem a szokásos, Mátyáshegyi úti lépcsőn át, délkeletről közelítettem meg. A kiindulás észak, a Nyereg út irányzéka volt. Innen lélekmelengető erdei úton értem el a kőfejtő keleti peremét. A Mátyás-hegyi kőfejtő park néven illetett egykori bányaudvar távolról megkapó labirintusa, valamint a város pazar panorámája a szerencsés választást bizonyította. Innen a Mátyáshegyi úti feljáró irányába ereszkedtem le, majd ismételten visszafele haladva a balra induló ösvényen értem el a bányaudvart magát, illetve a fölé magasodó elhagyott kőfejtőt. Rétegeit szaruköves és nummuliteszes mészkő, valamint budai márga alkotja. Messziről látszó barlangnyílásai látványosak, meredek fala hegymászó tanoncok gyakorlóterepe, udvarközepi tűzrakóhelyének árulkodó nyomai előző esti lakomáról regéltek, illetve egy fiatal pár faszenes zsákjával épp a folytatás reményében érkezett. Hosszas ásványgyűjtő akcióra ezúttal nem készültem, de a lejtőtörmelékben azért néhány szép kalcit horogra, azaz geológuskalapács-végre akadt. A visszaút innen a megszokott Mátyáshegyi úti ösvényen vezetett a települési környezetbe.
