Vulkántúráim előző, mátrai állomásain a középhegység egykori vonulatának legdélibb tűzhányói közül a Kis-, majd a Sár-hegyen kalandoztam. Az élet úgy hozta, hogy a terepi bejárást az eredetét tekintve a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területhez (BBVT) tartozó legdélibb, sőt, a Balaton déli partján (!) található egyik tűzhányón folytattam. De, hogy is van ez? Mi köze a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területnek a címben említett Balatonboglárhoz? Nos, a Várdomb (Kopaszhegy, Boglári-domb) a BBVT (a fonyódi Várhegy mellett) legdélibb lehatárolása. De hogyan került a tó "túloldalára" a 165 m magas bazalttufa-kúp? Egyszerűen: 3.5 millió évvel ezelőtti kialakulásakor még sehol sem volt Közép-Európa legnagyobb, alig 20 ezer éves tava! Így kapcsolja össze a földtan térben és időben a tó két partjának vulkanikus képződményeit.
Természetesen nem maradhatott el a kőzetkibúvásokból a bazalttufa gondos "elővarázslása", majd "gyűjteményi célú hasznosítása". De a földtudományok mellett turisztikai célzattal sem utolsó erre kanyarodni, hiszen a Balatonra, valamint az északi, jellegzetes tanúhegyekre pazar kilátást nyújtó Xantus János Gömbkilátó a déli part egyik nevezetessége, az itt található kalandpark pedig vonzó aktivitást kínál. A dombon a történelem hajnalán földvárat emeltek, maga a kilátó pedig a legújabb kori történelem során, 1967-ben a Budapesti Nemzetközi Vásár területén állt Budapesten, a Városligetben, majd 1972-ben onnan került Boglárra. Feketefenyő-erdeje 1977 óta Somogy megye helyi jelentőségű természetvédelmi területe.
