A főváros legnagyobb kiterjedésű helyi jelentőségű védett természeti területe a Naplás-tó Természetvédelmi Terület. Oltalma 1997-re nyúlik vissza. Megközelítése leginkább gépkocsival lehetséges, hiszen a tömegközlekedés megállóitól viszonylagos távolságban fekszik. Mindez azonban talán az egyetlen környezetkárósító elem, hiszen ellentétben a nyári végén bejárt apci Széleskő-tóval, itt a vízfelület nem esik áldozatul az amúgy nagyszámú látogatónak. A kerékpárosok mellett a sétáló nagyérdemű, futók, valamint engedéllyel horgászók fordulnak elő. Tény, környezete rendezett, azonban bővebb infrastruktúra nem épült rá. Ennek van előnye, hiszen a még nagyobb tömegek érkeztét meggátolja, viszont az alapellátás hiányát magában hordozza. De itt és most nagyjából minden a helyén van. A tó maga - Budapest legnagyobb állóvize! - az árvízvédelmi célokból 1978-ban duzzasztással létrehozott Szilas-pataki víztározó. A természetvédelmi terület ennél jóval nagyobb kiterjedésű, és magában foglalja a patak menti lápréteket, valamint a cinkotai kiserdőt is. Változatos élőhelytípusai gazdag flórát és faunát éltetnek. Állatállományából madárvilágát és mocsári teknőseit érdemes megemlíteni.