Igen fontos szempont volt, hogy az eszpresszóm mellé dukáló kekszet ki egye meg, valamint az, hogy elhagyott kedvenc karperecem helyett a tévétorony melletti zsibvásárban másikat vegyek. A jelen ismertetett kékesi (valamint aznapi, Galya-tetőt célzó, utóbb közlendő) utam során azonban valójában és mélységében egy tudományos hipotézis foglalkoztatott.
Egy olyan felvetés, amely áttételesen összefügg szakdolgozati és OTDK-s geomorfológiai vizsgálataimmal. Ugyanakkor nem impakt, hanem vulkanikus kráterekkel... sőt kalderákkal foglalkozik. A számomra egyik legmeghatározóbb (egyben legizgalmasabb) szakkönyv, Székely András Vulkánmorfológia (Tűzhányó-felszínalaktan) (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997) című munkája részletezi és bontja ki azt az 1959-bem eredetileg Szádeczky-Kardoss Elemértől származó álláspontot, miszerint a valamikori Ős-Mátra egy 30 km átmerőjű, 3000 m magas, Etnához hasonlatos rétegvulkan volt. A mai Nyugat-Mátrában az Ágasvár - Galya-tető - Hegyes-hegy - Hidegkút-hegy - Óvár - Piszkés-tető - Som-hegyese - Szalajkás-tető - Tót-hegyes - Vörös-kő vonal rajzolja ki ennek beszakadt óriás-kalderáját.
(Egyik) hangulatos éttermének tőszomszédságában pedig - amíg a vendégek sztrapacskájukat kóstolgatták - (egyik) nyári utam során már-már elveszettnek hitt geológuskalapácsommal a Kékesi Andezit Formációhoz tartozó, miocén korú andezitdarabkat fejtettem ki a hegység ottani kőzetkibúvásából.