A Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Területet, a Mátra vulkáni felépítményeinek ívét, a Nyugat-Cserhát mátraival szimbiózisban levő szubvulkáni, valamint a Bükk szórványos vulkáni formakincsét követően az ezévi tűzhányómustra a Visegrádi-hegységben folytatódott. A miocén korú kitörési központ nevét a tágabb földrajzi elnevezés őrzi: a Dunazug-hegység a harmadidőszakbeli Dunazug-vulkánroncs hazája. Székely András geográfus elmélete alapján (Vulkánmorfológia, (Tűzhányó-felszínalaktan), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997) a ma 699 méteres tengerszint feletti Dobogó-kőn a valamikori 15 km átmérőjű, 1 km magas tűzhányó beomlott (külső) kalderaperemén tekintünk a mélybe, a vulkán gyomrába. A menedékház, a büfék-kávézók, az ízletes bográcsos vendéglátás és a pazar Duna-kanyar látványa ne tévesszen meg. Ugyanakkor a nyitott szem és az érdeklődő elme könnyen észreveszi, majd összeilleszti a mozaikokat. A puzzle utolsó darabjának kirakásához pedig leereszkedik turistaútján a Thirring-sziklákhoz. A háznyi monolitok a csöndes erdei környezetben a geomorfológiai jegyek mellett (pontos keletkezési forgatókönyvétől függetlenül) geológiájukban őrizték meg az egykori heves földindulást. A természetjárás egyik hazai apostoláról, Thirring Gusztávról (1861-1941) elnevezett sziklák andezit-piroklasztit összlete a Dobogókői Andezit Formációt képező kitörések ma is kézzelfogható bizonyítékai.
