Cseppet sem lett méretesebb. Sőt, négy és fél évtizede pláne, de még 20 éve is nagyobbnak tűnt. De az is tény, mostanság már elkerített részei egykoron nagyobb terület bebarangolását tették lehetővé. Ámbár kerítése mögül állatsereglete így is remekül szemrevételezhető. Kedvessége azonban örök. Kialakítása már napjaink elvárásaihoz igazodik. Az 1950-es évekbeli alapítása után pozitív szakmai fordulata történetének, hogy a főváros finanszírozta, FŐKERT által levezényelt felújítást követően 2002-ben a Fővárosi Állat- és Növénykert csatolt részévé vált. Minden anyagi nehézség ellenére él, és élni akar. Célja egyfelől az egykori Nyulak szigetének természeti viszonyait megidézni, továbbá a madármentés mindig nemes cselekedete. Ismerői számára nyilvánvaló, hogy a kisgyermekesek mindenkori első számú célközönsége, de a környezeti nevelést úgysem lehet elég korán kezdeni. Még akkor sem - kedves ismerősöm idézve -, ha "itt maximum tyúkok és kacsák vannak" a falusi viszonyokat nem ismerő "pestieknek". Költői túlzás, az írói munkásság része... bár van benne valami... De talán ezért is szeretjük - immáron hét évtizede. A büféjét is, perecestől, kávéstól. A belépés pedig díjtalan, ami a mai világban világszenzáció. Ha utoljára 1985-ben, vagy éppenséggel 2005-ben jártál itt legutóbb... keresd fel újra a Margitszigeti Vadasparkot!