Európa legnagyobb madárszobránál, a tatabányai Turul-emlékműnél járva a Kő-hegytől érdemes tovább is folytatni az utat a közeli Csúcsos-hegyre. A Természeti tanösvényen haladva az enyhe télben is a tavaszt várja az ember. A pukkanó dudafürt és a medvehagyma akkor bizonyára megmutatja magát, visszavár... az izzó tekintetű vadmacskát persze most is jó lett volna megpillantani. A Gerecse természeti környezetében itt a művi környezeti elem is hangsúlyos. A bányászat emlékei földtudományi vonatkozásai miatt amúgy is közel állnak hozzám. Három esztendővel ezelőtti vizitemkor például a Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon témába vágó állandó kiállítását volt szerencsém megtekinteni (http://rezsabeknandor.blogspot.com/2017/11/foldtudomanyi-kalandozasok-20171129.html). Ezúttal a Ranzinger Vince kilátó volt soron. Az M1-es autópályáról a sasbércekre tekintve (a Turul és a Szelim-barlang mellett) amúgy is ez uralja a látképet. Itt és most meg is másztam a maga valójában. A jeles bányamérnök-bányaigazgató Ranzinger Vince (1856-1933) után elkeresztelt, a szénmedence második legnagyobb bányaszerencsétlenségének emléket állító „kilátót” valójában az egykori XII/a jelzetű akna felvonójából alakították ki. A ködös időben tetejéről ugyan csak az orromig láttam, de az ipari műemlék így is lenyűgözött. Folyt. köv. a Szelim-barlangnál…
