A fővárosi oltalmat élvező természeti emlékek közül ezúttal a legcudarabb sorsú, egyben a legvadregényesebb környezetben fellelhető példányhoz volt szerencsém. Dendrológiai szempontból a XII. kerületi Mártonfa utcai eperfa cirka 20 méteres magasságával és 200 évével budapesti csúcstartó lehet. Szerencsére életben találtam, hiszen korábbi ismertetői állapotának romlásáról regéltek. Ugyancsak örvendetes, hogy a százmilliós villák-lakások környezetében felettébb kirívó foghíjtelkén tereprendezés zajlott, így megközelítése nem okozott problémát, ódon szépsége teljes mértékben feltárult. Azonban ne legyen kétségünk, nem kell sok idő, és várhatóan itt is kacsalábon forgó palota emelkedik majd. Bízzunk benne, természetvédelmi regulái akkor is megóvják eperfáját. Ahogyan a helytörténeti értéke sem csorbul: a palota árnyékában jól mutathat akár "műromként" is 19. századi épületmaradványa. Századokon átívelő boltíve, a hálátlan utókorra maradt nyílászárói, múltba révedő atmoszférája ugyancsak sugározni fog.
