A Kiscelli-parkerdő a főváros egyik legsokrétűbb zöldterülete. Feltárhatjuk földtani emlékeit, állat- és növényvilága természetvédelmi szempontból fontos, történelme gazdag, komoly szakrális múlttal bír, kulturális hagyományai vannak. Utóbbiak épített öröksége kézzelfogható, szellemisége áthatol ódon falaikon, valamint megismerhető számtalan szakmai és népszerűsítő forrásból - ezek részleteiben mindenképp érdemes elmélyedni kedves Olvasóimnak. Mi azonban maradjunk a kaptafánál! Az óbudai terület fennsíkként terül el a fölé magasodó hegyek árnyékában – földrajzi szempontból az ősi Duna egyik teraszát képviseli. Folyóvizei ma is vannak, igaz, csak forrásként fakadnak, korántsem bő vízhozamukról híresek. Kőzetanyagából szivacsos benyomást keltő édesvízi mészkövének kibúvásai-rétegsorai érdemelnek említést. Régen felhagyott bányászata ezt, az úgynevezett, travertínót, valamint a Kiscelli Agyag Formáció névadó ásványkincsét termelte ki a mai III. kerületi tájon. Monumentális, napjainkban leginkább szalonnasütésre szolgáló bányagödre azonban mégsem hat tájsebként, hiszen a természet gyógyító ereje mára növényzettel kárpótolta. Ezzel ellentétes utat járt be, de azonos célt ért meddőhányóként feltöltött, immáron kiemelkedő felszínformát képviselő másik külfejtése is.
