Miért? Miért történt az a váltás, amelynek során magam mögött hagytam csillagászattörténeti kutakodásaimat, féltucatnyi könyvem és könyvfejezetem? A világegyetem egészének múltját és jövőjét megfejteni kívánó kozmológiai érdeklődésem? Magyar-francia-amerikai adatgyűjtők által rögzített változócsillag-megfigyeléseim? Azért, mert kézzelfogható tudományt akartam! Ez vezetett (vissza) a Holdhoz és a kőzetbolygókhoz. Gyűjtőként a meteoritokhoz, majd környezetkutatóként a meteoritkráterekhez. Kollekcióm kiteljesítésére törekedve, majd főiskolai oktatóként a földi kőzetekhez. Ugyanis ez a kézzelfogható tudomány - a Naprendszer maga! Terveim szerint minden anyabolygónkon fellelhető eleme hamarosan megjelenik egyetlen nyomtatott médiás újságcikkben összefoglalva. De addig is szóljon hangosan a Vesta! Az ebből származó ún. HED-meteoritok ugyanis egyik zászlóshajóját jelentik azoknak a planétánkon fellelhető kozmikus testeknek, melyek esetében a témával foglalkozó tudományos közvélemény konszenzusra jutott a szülőégitest (valószínűsíthető!) kiléte tekintetében. Ebben az esetben tehát ez az 1807-ben felfedezett (4) Vesta, a főövbeli kisbolygók legnagyobbika, amióta az (1) Ceres-t törpebolygóvá minősítette a Nemzetközi Csillagászati Unió. A HED-meteoritok betűszava három akondrit altípust képvisel, rendre a howarditok, az eukritok és a diogenitek családját. Mindahányan tehát a Vesta szülöttei, a Naprendszer korai időszakában egy hatalmas impakt esemény során repültek ki szülőégitestükből. Ez vetett véget az aszteroida evolúciójának is, és differencializálódása ellenére maradt meg a Naprendszer apró égitestjei között; az idesodródó meteoritok mellett önálló kisbolygócsaládot is alkotva. Gyűjteményembe Nádai László jóvoltából 2013-ban került az első (olvadási kérges!) példánya a 2002-ben Algériában talált breccsás NWA 1664 howarditból. A 2014-ben Marokkó területén hullott Tirhert szaharai homok talajmintáját 2016-ban kaptam Kormos Balázstól. Legvégül pedig Kereszty Zsolt jóvoltából 2021-ben az újraindult Lelkes ÁsványBörzén kerültek planetológiai kollekciómba magának az említett eukritnak magmás eredetű fragmentjei.