Kőzetalakzatai és pazar cseppkövei valóságos mesevilágba repítik a látogatókat. Az Állatkert formái különféle vadakra és rovarokra emlékeztetnek; a Boszorkánykonyhánál azt várjuk, mikor repül el felettünk seprűjén a vasorrú bába; a Színházterem természet alkotta díszletei minden teátrumnál szebbek; a Tyúklétra megmászása fokozza földalatti kirándulásunk izgalmait; Meseországban Hófehérke és a hét törpe kővé dermedt figuráival találkozhatunk. – vetettem papírra a fentieket néhány esztendővel ezelőtt a főváros ikonikus Pál-völgyi-cseppkőbarlangjának képződmény-csodáiról. De állj! Mélységbe vezető be- és kijárata, parkosított zöldterülete, kalandos játszótere, ízletes meggysört kínáló büféje, gebinben hasznosított rendezvényhelyszíne mellett egy további, azonban jóval kevésbe ismert geológiai látnivalónak is gazdája. Aki a barlanghoz érkezik, nem ezért jön, és a rendezett környezetben jellemzően fel sem tűnik, hogy mindennek egy tájseb ad otthont: a réges-rég felhagyott Pál-völgyi kőfejtő katlana. Késő eocén korú, a Szépvölgyi Formációhoz tartozó nummuliteszes mészkő alkotja. Az egykori külfejtés feltárja a karsztos barlangkeletkezés nyomait, rejti kisebb barlangbejáratait, láthatóvá teszi a tektonikus folyamatok vetőit, lejtőtörmelékében ott csillognak kalcit-ásványai és egykori gazdag tengeri faunájának fésűkagyló-hírmondói.
