A budapesti Margit körút tucatnyi egykoron itt élt jeles személyiség emléktábláját őrzi. A természettudományok művelőit is. Közülük Sztrókay Kálmánról (1886-1956), a huszadik század első felének egyik legkiválóbb tudományos és műszaki népszerűsítőjéről 2012-ben életrajzi kötetet is jegyeztem (Tudomány, technika, irodalom). Az 56-os szám alól Tóth Géza (1901-1995) meteorológus-geofizikus egykoron szigorúan figyelhette az itteni történéseket, hiszen a városi folklórban a Margit körút még Mártírok útjaként nemcsak a II. kerület, de az egész főváros legszennyezettebb levegőjű közterületeként híresült el. De megvolt a maga személyes tragédiája is, hiszen a rákosista diktatúra nemcsak Meteorológiai Intézeti igazgatói pozíciójából űzte el, de lakásából is kitelepítette. Később aztán kényszerből, de valódi megváltásként, és egy jókora szakmai csavarral, geofizikusként a földtudományok egy másik területével jegyezte el magát. Ez a sokrétűség, valamint Geofizikai Intézetben eltöltött közös évek jelentettek az alapját, hogy a huszadik század második felének legkiválóbb természettudományos ismeretterjesztőjének, Hédervári Péternek (1931-1984) több alapművét lektorálta. Az emléktábla mellett így találkozhatunk nevével a polcról leemelt 1962-es A Hold fizikája (Róka Gedeonnal közösen), valamint az 1963-es Erők és energiák a Föld életében című kötetekben.