Bármennyire is kellemes a séta a napsugaras és lehullott faleveles őszi időben, nem változtat a tényen, hogy a főváros legnagyobb közparkja, a Népliget sem gyermekkoromban évtizedekkel ezelőtt, pláne manapság nem a jó közbiztonságáról híres. Most is legalább annyi a kétes alak, mint az amúgy tágas, jó levegőjű, árnyas fái között a késői napfürdőzést és a sétát élvező békés honpolgár. Mindezt tetézi, hogy az évtizedekig meghatározó csillagászat-népszerűsítő intézmény, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT Budapesti Planetáriuma évek óta zárva, holtában (félholtában?) pedig elszomorító látványt nyújt. Hála ég, a szomszédságában gyalogszerrel bejárható kicsinyített Naprendszer-modell tagjai nem szenvedtek hasonló mértékű perturbációt…
A Sétáló Naprendszer ötletgazdája Mátis András, a Planetárium legendás szakelőadója és Pesti László nyugdíjas főkertész volt; kivitelezésére 2000-2001-ben került sor. A bezárt közművelődési intézmény melletti gyalogútnál lefektetett indítótábla részletes információkkal szolgál: a Sétáló Naprendszer a valóságosnak tízmilliárdszorosan kicsinyített modellje, amelyben egy méter tízmillió kilométernek felel meg. Az egyes kőlapokról az égitest jele, neve, átmérője, naptávolsága (méterben) és keringési ideje olvasható le. A Nap után a bolygók (plusz Holdunk és a kisbolygók) sora következik. A kisbolygó állomás négy olyan magyar szak- és amatőrcsillagászt nevesít, akikről aszteroidát neveztek el (Róka Gedeon, Kulin György, Szentmártoni Béla, Marik Miklós). Korábban a Merkúrt még éppenhogy csak napvilágra hoztam, de a Jupiter és Szaturnusz mélyen az avar alatt, így azok mellett rádiókapcsolat nélküli elrepülő manőverrel távozom.
Amikor az installáció készült, az utóbb "száműzött" Plútó még nagybolygónak számított, de a „vigaszdíjul” létrehozott törpebolygó-kategória immáron (134340) Pluto formában számozott és ékezetek nélkül írt reprezentánsának eltávolítása komolyan nyilván senkiben nem merül fel. Tegyük hozzá persze, hogy a Plutonak valójában soha nem volt helye (az amúgy korábban definiálatlan) nagybolygók között, odasorolása a tudománytörténet egyik valósággá vált hoax-a (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2021/11/planetology-beszelgetesek-pluto-for.html). A megértett Naprendszer után a Világegyetem méretei akkor válnak felfoghatóvá, amikor leolvasom, hogy ha sétámat folytatnám, négyezeregyszáz kilométer megtétele után jutnák el modellünkben Naprendszerünk legközelebbi csillagához, az Alfa Centaurihoz. Ennek a tudomány már felfedte exobolygóit, és talán egyszer megéli az emberiség, hogy az Alfa Centaurinak is lesz egy Sétáló Naprendszere, valahol a csillag lakhatósági zónájának egyik planétáján.
