Az elmúlt szombati Természettudományi Múzeumos Apollo holdkőzet-mustra után ezúttal kicsit más élmények értek. Tegnap este 10x50-es binoklimmal ugyanis személy szerint a Hold arca tárult fel előttem. Anno a kultikus csillagászati ismeretterjesztő fanzin, a Betelgeuse hasábjain a szabadszemes holdkráterészlelésről is írtam. Most nézem, ez kereken 20 éve, de a világhaló megőrizte a korai zsengét (https://www.mcse.hu/helyi-csoportok/kiskun/betelgeuse-17-18-szam-2001-maj-jun/holdkraterek-eszlelese-szabad-szemmel/). A binokulárral persze több részlet is jött, és nagyobb műszer híján is élvezet volt a barangolás. Példának okáért megmutatta magát az egyik legszebb holdkráter, az Aristarchus. De láttam a komplex kráterek alfa hímjét, a Copernicus-t, a Keplert, valamint a sugaras kráterek királyát, a Tychót. A tengerek között ott sorjázott a valaha volt legnagyobb holdi impakt esemény szemtanúja, az Oceanus Procellarum; a nálánál sokkal jobban megőrződött Imbrium-medence lávával feltöltődött gyermeke, a Mare Imbrium; az Apollo-11 leszállóhelye, a Mare Tranquillitatis; vagy éppen jóval kisebb, de nevében a holdi geokronológia első két időszakát is megidéző Mare Nectaris. De ha már a bevezetőt élmények említésével kezdtem (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2021/11/apollo-holdkozet-testkozelbol.html), akkor vissza a holdkőzetekhez! Egészen pontosan kőzetekhez és a holdi talajokhoz. Örömteli, hogy Bérczi Szaniszló jóvoltából többször is kezemben foghattam a Holdat, ugyanis soha nem feledem óráinak és előadásainak elmaradhatatlan ELTÉ-s korongját, benne a különböző Apollo-repülések anyagmintáival. Amikor pedig ez a kis szösszenet elkészült, pontosan akkor befutott egy Messenger-üzenet: Nagy Róbert amatőrcsillagász barátom írja, hogy Gödöllőn csodás holdhalo látszik. Irány újra az ég alá! Vissza a Holdra!