Az ötlettelenség és a kényszeredett tartalomgenerálás okán napjaink tudományos újságírásának velejárója, hogy egyes tudománytörténeti évfordulókról nemcsak a kerek évszámokon, hanem azokkal egyező naptári napokon is megemlékeznek. Én maradtam, és továbbra is maradni is kívánok a klasszikus oskolánál. S bármennyire szomorúan is hangzik, az Apollo-küldetések 1972-es végével az utolsó kerek alkalom 2022-ben lesz arra, hogy úgy emlékezhetem, hogy a főszereplők egy része még köztünk van. Az Apollo-16 és -17 holdi asztronautái közül ugyanis senki nem érheti már meg az Apollo 75-öt... Mivel tudományos háttere mellett ez egy személyes blog, így leírhatom, hogy 2022 a magam 50. évfordulója kapcsán különösen érzékennyé tett erre a témára. De még mielőtt végképp apátiába esnék az elmúlás rémképével az (üzenő)falon, leszögezem, minden emberi tényező ellenére a Hold örök. Persze, csak emberi léptékkel mérve. Kozmikus értelemben impakt eseményeinek egyik tanúját, a 2017-ben Algériában meglelt NWA 12592 földpátos regolit breccsát itt tartom a kezemben. Karácsonyi ajándékként dobozba zárt képviselője az „NWA 8046 klán” szórásmezején talált közel negyed tonnányi holdi eredetű meteoritnak. Ha pedig többet akarok tudni hűséges kísérőnkről, leginkább pedig mélyebbre akarok merülni geokronológiai tagolásában, akkor egy másik karácsonyi meglepetést lapozgatok. Az USGS kiadásában Don E. Wilhelms tollából 1987-ben megjelent „The Geologic History of the Moon” című alapmű immáron könyvespolcom tartozéka - bár inkább tartom magam mellett, hogy bármikor olvasgatni tudjam. Mi következik az imbriumi időszak után? Kiderül belőle. Mi jöhet még fél évszázad teltével? Bizakodom a legjobbakban.