A koronázóvárosból, Székesfehérvárról több alkalommal is tudósítottam kedves Olvasóimat. A Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló hagyományos Hajmási József előadás-sorozatában ugyan online szerepeltem, de anno a fizikai valómban vettem a TELAPO főműszerének 50. évfordulójára szervezett rendezvényen. Bemutattam a Bory várnak a svábhegyi csillagda „Sic itur ad astra” szoborkompozíciójára hajazó alkotását, továbbá írtam a székesfehérvári órajáték csillagászati óraszerkezetéről is. Ezúttal egy hamisítatlan környezet- és földtudományi helyszínt cserkésztem be a Fejér megye székhelyén. Manapság az egykori Rácbánya a megyei jogú város közparkja. Nem központi helyen fekszik, a település kisvárosias részén, modern lakó- és középületek gyűrűjében.
Földrajzi értelemben a Velencei-hegység nyúlványát, földtanilag a Velencei Gránit Formációt képviseli. „Székesfehérvári aplitbánya geológiai rétegsora” néven helyi jelentőségű természeti emlékként 2000 óta élvez oltalmat. Látogatói számára azonban nem a finomszemcsés magmás kőzet, az aplit, hanem kőzetrétegtani egységének névadója, a murvásodó mélységi magmás gránit tűnik fel a rég felhagyott kitermelés emlékeként. Igazi geológiai matuzsálem, hiszen a karbon időszakból, 298-358 millió esztendővel ezelőttről örököltük meg. Flórája és faunája még a téli álom mélységében leledzett. Érdemes lesz ide tavasszal visszatérni, igazi szépsége akkor tárul majd fel. Csöpp bányatava, a „Békalencse-tó” is befagyva, de a középén meredő jellegzetes fatönk eltéveszthetetlenné teszi pezsgő vízi világa nélkül is. A rekultivált bánya rendezettsége azonban így is megkapó, példaértékű természetvédelmi és városfejlesztési szempontból egyaránt.
