Számtalan újságcikk, de legfőképpen a 2010-ben megjelent Az utolsó magyar polihisztor, Mahler Ede kronológus emlékezete című kötetem után egy tavasszal szárba szökkenő projekt kapcsán libbent be ismét dolgozószobámba a jeles csillagászattörténész-ókortudós szelleme. Nem sokat késett szakmai örökségének továbbvivője - nem mellesleg Mahler-kötetem előszóírója - Ponori Thewrewk Aurél után, akinek 100. születési évfordulójára az elmúlt esztendőben emlékeztünk. A triumvirátusból Hahn Istvánról tudja a leginkább természettudományokon edződött olvasóközönségem a legkevesebbet. A kiváló történész-tanár-író naptártörténeti és kronológiai vonatkozású munkásságán keresztül ugyanakkor számos ponton kapcsolódik a természettudományokhoz, a csillagászathoz.
Hahn István 1913. március 28-án Budapesten, zsidó családban született. Az ELTE jogelődjén, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben latin, görög és történelem szakos középiskolai tanárként, valamint bölcsészdoktorként diplomázott. 1953-ban, az akkor már Eötvös Lóránd Tudományegyetemek nevezett intézményben orosz szakos tanári oklevelet szerzett. Teológiai és egyháztörténeti műveltségének biztos alapot adott, hogy a Ferenc József Rabbiképző Intézetben (a mai Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetemen) Heller Bernát orientalista és néprajztudós tanítványaként rabbinikus tanulmányokat is folytatott. Tudományos pályafutásának első időszakában kizárólag zsidó vonatkozású témákkal foglalkozott. Egyrészt az 1940-es évek végéig a rabbiképző tanáraként, professzoraként, valamint 1945 után rövid ideig a Tarbut-iskola igazgatóhelyetteseként működött, másrészt az 1934-ben nyomtatásban megjelent első írását számtalan vallási témájú cikke és könyvek sorozata követte, egészen 1950-ig. 1952-től 1955-ig a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán, 1953-tól középiskolákban, 1955 és 1964 között az Egri Pedagógiai Főiskolán tanított. A szegedi József Attila Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszék tanáraként (1959–62), az ELTE Ókori Történeti Tanszék tanszékvezetőjeként (1962–1983) és az Ókori Keleti Történeti Tanszék (1970–72) megbízott egyetemi tanáraként vált a hazai történetírás és történelemoktatás egyik legkiválóbb mesterévé. 1958-ban a történelemtudomány kandidátusa, 1972-ben doktora; 1959-től docens; 1964-től adjunktus; a Magyar Tudományos Akadémiának 1979-től levelező, 1982-től rendes tagja; 1949-ben a Kossuth-díj kitüntetettje. Többtucat, elsősorban ókor- és vallástörténettel foglalkozó szak- és tankönyv, ismeretterjesztő kötet szerzője és társszerzője, nagyszámú publikáció írója, megszámlálhatatlan kiadvány lektora. 1984. július 26-án a fővárosban hunyt el.
Hahn neve naptártörténeti és kronológiai vonatkozású írásművein keresztül tehát szorosan összekapcsolódik a természettudományokkal, a csillagászattal. Már 1935-ös bölcsészdoktori értekezése, A világteremtés az iszlám legendáiban - mely ugyanazon évben a Magyar Zsidó Szemlében is napvilágot látott - kultúr- és egyháztörténeti tartalma mellett kozmológiai vonatkozásokkal is bírt. Hasonló szellemiség itatta át az 1937-es Hadîth cosmogonique et Aggada című, a Revue des Études Juives című lapban francia nyelven megjelent cikkét. Ugyanebben az esztendőben az egyik tanulmány írójaként társszerzője a Mahler Ede 80. születésnapjára megjelent vaskos emlékkötetnek (Emlékkönyv Dr. Mahler Ede nyolcvanadik születésnapjára). 1940-ben, mindösszesen néhány száz példányban jelent meg több naptártörténeti vonatkozással bíró, függelékében zsidó naptárt közlő Zsidó ünnepek és népszokások című könyve. A kötetet 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben a Makkabi Kiadó reprintként tette a mai olvasók számára is hozzáférhetővé. A Földrajztanításban 1958-ban publikált Történeti ünnepek - természeti ünnepek is hasonló tartalommal bírt. Az 1959-ben írt és 1960-ban a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Az időszámítás története című művében a naptári rendszerekkel, a kronológia alapjaival és ókori események időpontjának meghatározásával foglalkozott. Az Acta Orientalia német nyelven 1960-ban közölte a Zur Chronologie der Qumran-Schriften, az Antik Tanulmányok között pedig 1964-ben szerepelt Florus prooemiumának kronológiai adatai című kronológiai tárgyú cikke. 1972-ben a Múzsák című Múzeumi Magazinban Az újév történetéről írt, a Magyar Hírlapban Idő és történelem címmel értekezett. Egy megkövült vallás eleven ünnepei című 1978-as Világosságbeli cikkében újra ünnepekkel összefüggő naptártörténeti vonatkozások kerültek terítékre. 1979-ben Zoltán Péter szerkesztésében jelent meg az Istenek, megváltók, próféták. Ebben a szerkesztő Hahn Istvánnal A napisten címmel készített és közölt interjút. Az időszámítás története továbbgondolt, átdolgozott változata a Naptári rendszerek és az időszámítás három kiadást is megért. Az 1981-es kéziratot 1983-ban a Gondolat adta ki; ugyanezen esztendőben a kiadó a Madách Könyv- és Lapkiadóval közösen a kötetet Budapest mellett Pozsonyban is megjelentette; 1998-ban pedig a Filum Kiadó az 1983-as szöveg alapján, de az akkori színes ábrák nélkül dobta piacra a közel két évtized múltán is kelendő, megszámlálhatatlan irodalomjegyzékben hivatkozott művet. Az 1983-as esztendőben további két cikke rejtett természettudományos és naptártörténeti kapcsolódásokat: A kozmosz rendje és diszharmóniája, A káosztól a kozmoszig a Világosságban, A Murena-összeesküvéstől a százados ünnepig az Antik Tanulmányok között. Hahn emellett lektora volt Ponori Thewrewk Aurél több csillagászati kronológiai számítást tartalmazó, 1965-ös Bibliai csodák című alapművének is.