Kedves Olvasóim és Hallgatóim jól tudhatják, hogy életrajzírójaként folyamatosan napirenden tartom a legjobb tollú 20. századi magyar csillagászati és földtudományi ismeretterjesztő, Hédervári Péter (1931-1984) emlékgyűjteményének kérdéskörét. A családi archívum, a máshol csak nyomokban előforduló, esetenként itt-ott kallódó értékek mellett az évek során a legnagyobb hazai gyűjteménnyé terebélyesedő emlékanyag köteteit, cikkeinek folyóiratait, dokumentumait, hagyatéki elemeit, személyes tárgyait, de gazdagon felszerelt csillagvizsgálójának egyetlen megmaradt távcsövét is magában foglalja. Ezen túlmenően az elmúlt két évtizedben (Keszthelyi Sándorral) a Meteoron át blogoldalamon keresztül a Természet Világáig cikkeztem vele kapcsolatosan; (Sragner Mártával közösen, Deák Gábor jóvoltából) életrajzi kötetet írtunk róla; (Kiszel Vilmos segítségével, a Göncöl Alapítvánnyal karöltve) emléktáblát állítottunk tiszteletére; a Göncöl Ház geológiai tárlatán kiállítással emlékeztünk rá; az Albireo Amatőrcsillagász Klub tagságával leltároztuk csillagvizsgálójának megmaradt értékeit; több tudománytörténeti előadást és podcast adást is szenteltem személyének; valamint a Georgiana Obszervatórium jövőjét (Kulcsár Géza szervezőmunkájával) a KÉK - Kortárs Építészeti Központ és az URBANUM közreműködésével a kulturális közbeszéd tárgyává (is) tettük.
Az emlékgyűjtemény, az emléktábla és a csillagda triumvirátusa mellett a Hédervári-örökség negyedik fontos mementója síremléke. A szakírót felesége (Hédervári Péterné Léderer Györgyi, a Georgiana Obszervatórium névadója) mellé helyezték örök nyugalomra a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben 1984. július 5-én. Közös sírkövük tetején „A végtelenbe vezető úton itt pihent meg” felirat olvasható, majd nevek és a születési-halálozási dátumok alatt egy keleti ihletésű keserédes bölcsesség búcsúzik a házaspártól: „Sorshoz és időhöz kötve éltünk a Földön ám valódi lényünk szellemünk drágakő-ragyogása örök és hallhatatlan”. Sajnos a sír eredeti kivitelezési hibái (egy kisebb domb tetején eredetileg is megdőlve állították fel; az idő vasfogának kitett vasbeton szerkezetet kapott), valamint (Hédervári esetén bátran élhetünk a természettudományos terminus technikus-szal) az „erózió” miatt nemcsak felirata kopott meg, de beton fedlapja a közelmúltban beszakadt. Március 27-i szemrevételezésem után - az erre vonatkozó jelzésem nyomán - a család részéről hagyatékának gondozója, unokahúga biztosított arról, hogy helyrehozatala, sőt teljes felújítása a közeljövőben meg fog történni. Úgy legyen!
