„A Magas-Tátra hazánk legmagasabb hegytömege; a közepének gránitból felépült gerinczén tizenhárom havas orom van. Meglepően szép látvány tárul itt elénk. A Poprádtól lassan emelkedő vidéket termékeny szántóföldek borítják, melyek között számos község tornya emelkedik; a hegység lábát borító haragos-zöld fenyvesrengetegből pedig hirtelen, úgyszólván átmenet nélkül tör az ég felé a kopár sziklaóriások lánczolata, helyenkint örök hóval telt mélyedéseivel és szakadékaival. Derült időben kékesszürke fény árasztja el a hatalmas lánczot, csak olykor-olykor ütközik bele egy-egy felhő. Ha a hegyóriások füstölögni kezdenek, sűrű gomolyokban szállnak föl belőle a felhők, eltakarva derekukat, de magas csúcsaik a naptól bearanyozva büszkén emelik fejüket a felhők fölé” - írja a Franklin-kiadású A Föld és népei című sorozat 1905-ben napvilágot látott ötödik, Magyarországgal foglalkozó kötete. A fenséges hegység első megmászásáról szóló leírás Frölich Dávid evangélikus teológustól, tanártól, orvostól, matematikustól, geográfustól és asztronómustól származik, aki 1615-ben hódította meg saját tudása szerint a Lomnici-, az újabb vizsgálatok alapján a Késmárki-csúcsot. A legeslegfrissebb tudósítást pedig most böngészi a kedves Olvasó: 2022-ben ilyen képet mutat 1208 méterrel a tengerszint felett a Tar-pataki-vízesések (Vodopády Studeného potoka) közül fodrozódó habjaival a Hosszú-vízesés (Dlhý vodopád).
