A Magas-Tátra (Vysoké Tatry) periglaciális formakincsének jellegzetes megnyilvánulása a Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) és a magasba törő Lomnici-csúcs (Lomnický štít) közötti gleccservölgy, a Kő-pataki-völgy (Skalnatá dolina). A 1751 és 2634 m-es tengerszint feletti magasság között a jégerózió révén tankönyvszerűen képződött az ún. cirkusz-, avagy kárvölgy. Látogatói felvonóval ívelhetik át. Mivel az időszakos hóhatár fölött járunk, itt nincs értelme annak a kérdésnek, hogy "hol van mar a tavalyi hó" - hiszen pontosan itt, ha csak foltszerűen is. A cirkuszvölgy elvégződésében tiszta vizével csillog a Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso). Ez is periglaciális forma, tipikus tengerszem, azaz kártó. Sajnos az immáron évszázados időskálán végrehajtott építkezések okozta környezeti problémák sokasága létét fenyegetik.
Partján, valamint a hegycsúcson a művi környezethez tartozik, ugyanakkor a tudományos kutatások szempontjából nagy fontosságú a két csillagvizsgáló (Observatórium Skalnaté pleso, Observatórium Lomnický štít). A fluviális erózió geomorfológiai jegyei is megtalálhatók, lévén a Tátra ormáról, az itt képződött kársáncról vad erővel zúdul le a Kő-patak (Skalnatý potok), tipikusan felső szakasz jelleggel. A jég mellett a folyóvíz csiszolta és formálta szép kerekre (és nem sarkossá!) a kisebb és nagyobb köveket. Kőzetanyagát - a díszkőnek se kutya - mélységi magmás granodiorit alkotja. Szálkőzetként, méretes sziklaként és kézi példányként egyaránt találkozhatunk vele itt, és egyáltalán a Magas-Tátra-szerte. No, de vissza a periglaciális formákhoz: a szikla- és marokkő méretűek egyaránt a gleccser által szállított törmelékek, az akkumláció során képződött morénák.
