2022. július 3., vasárnap

Környezettudományi kalandozások. 2022.06.27. Szlovákia, Magas-Tátra. Tarajka


Hazánk területén nem találkozhatunk a lánchegységek formakincseivel. Be kell érnünk szeretett középhegység-kategóriájú röghegységeinkkel. A gyűrthegységekért a történelmi Magyarország valamely területére, vagy egyáltalán a volt Monarchiába kell elzarándokolni. Példának okáért Szlovákiába - már csak azért is, mert a Kárpátok legmagasabb pontja is itt található. De elég csak az 1285 m-es a tengerszint feletti magasságba eljutni a Magas-Tátrában. Itt már Tarajka elnevezése hangulatfestő szóként nem pusztán formájára, de egyben a lánchegységek jellegzetes geomorfológiai jegyeire is utal. Ugyanis magasba törő, meredek, szakadékos. Azaz "tarajos". Arról nem is beszelve, mennyivel dallamosabban cseng, mint hivatalos szlovák változata, a Hrebienok.

Innen aztán a természet az úr: a Tar-patak heves áramlásának és alábukó vízeséseinek dübörgése, a magas bércek hófoltjai, a hatalmas sziklák fagyzugos repedéseiből kiáramló hideg levegő, a földtörténeti óidőre emlékeztető buja növényzet. A turizmus pedig ennek szerves része - nagyon régóta. Ahogyan a Bilík menedékház (Bilíkova chata) is dacolt az idővel, meg-megújulva. Vagy ahogy errefelé a medvék iránti tisztelet része a turisztikai/természetvédelmi ismeretterjesztésnek. Mi a tévé előtt a fotelben aggódunk a Discovery-n látott, de tőlünk távoli jegesmedvékért, ugyanakkor nem fogjuk fel, hogy egy ragadozó igenis ragadozhat természetes élőhelyén. És a Bükk is az, még ha rég el is űztük onnan barna medvét. Ha pedig nem tetszik, MI ne járjunk arra, ne a szerencsétlen nagyvad állományát akarjuk megtizedelni. Se itthon, se a Magas-Tátrában, hisz a betolakodók mi vagyunk.