 |
| Forrás: Rezsabek Nándor ScienceBlog/Hédervári Péter emlékgyűjtemény |
Sokunk kedvelt földtudományi és csillagászati népszerűsítő szakírója, Hédervári Péter (1931-1984), földrajztanár, természettudományi doktor, amatőrcsillagász, a fölrengéstan, a vulkanológia, a holdkutatás nemzetközileg jegyzett szakembere. Négy (!) magas színvonalú népszerűsítő kötetet is jegyzett Földünk hűséges kísérőjéről: „A Hold fizikája” (1962), „Amiről a Hold mesél…” (1969), „A Hold - és meghódítása” (1970), „A Hold közelről” (1978). Műveinek különleges értéke a modern planetológiai szemlélet, amely egységes egészként látta és értelmezte a Földünket és a Naprendszer égitestjeit. Alapmotívuma a holdkráterek vulkanikus eredetének bizonyítása, mely tudományos álláspont a Hold emberes meghódítását követően már túlhaladottnak számított, ugyanakkor az 1960-as években még korántsem dőlt el az impakt jelenségek javára.
„A Hold fizikájá"-ban a szerző egy kihajtható mellékletet, egy holdtérképet is elhelyezett, „A látható holdfelszín képződményei” megnevezéssel. A térképen a legjellemzőbb 83 objektum kapott számozást, és a nevek magyarázatában a sorban az utolsóhoz büszkén írta: „Ezt a gyűrűshegységet Chemla-Lamèch, francia csillagász egyik nemrégen megjelent munkájában a jelen könyv szerzőjéről nevezte el”. A hivatalos holdkráter-elnevezésre végül Hédervári halálának 10. évfordulóján, 1994-ben került sor, és nem is a Stiborius krátertől délnyugatra fekvő asztroblém, hanem a korábban Amundsen A-ként jelölt, a Hold déli pólusa közelében található 69 km-es kráter viseli végül a nevét.
Megtisztelő módon a fővárosi II. kerület Árpád fejedelem út 40-41. alatti lakóházán elhelyezett emléktáblájának szövegét jómagam írhattam. Ennek kezdeményezője Hédervári örököse, Deák Mihályné volt, még évekkel korábban, de a megvalósítás már ránk várt. A Göncöl Alapítvánnyal karöltve megszereztük a kerületi önkormányzat engedélyét, a társasház többségi támogatását, valamint a szükséges pénzmagot. Az avatás komoly esemény volt, a kerületi polgármesterrel, rendőri kordonnal, az önkormányzat által a graffitiktől megtisztított falakkal, tartalmas beszédekkel, több tucatnyi érdeklődővel. Az emléktábla tervezett szövege eredetileg sokkal hosszabb lett volna, viszont a készítő sírköves (!) aranyáron mérte a karaktereket, így a megvalósulásért amúgy áldozatos munkát vállaló Göncöl Alapítvány vezetőjével, Kiszel Vilmossal a rövidítés mellett kellett döntenünk. De így is ott szerepel rajta, hogy: „Nevét a Holdon kráter viseli”. A kráter Ladányi Tamás által lőtt fotója szerepelt aztán a Sragner Mártával közösen jegyzett, Deák Gábor jóvoltából ugyancsak 2008-ban megjelent "Az ismeretlen (?) Hédervári Péter, Vulkánoktól a csillagok világáig" című életrajzi kötetünk borítóján is.
Életrajzírójaként, valamint emlékgyűjteményének kezelőjeként időről időre hírt adok utóbbi aktuális gyarapodásról. A családi archívum, a máshol csak nyomokban előforduló, esetenként itt-ott kallódó értékek mellett az évek során a legnagyobb hazai gyűjteménnyé terebélyesedő emlékanyag köteteit, cikkeinek folyóiratait, dokumentumait, rádiófelvételeinek hangsávjait, hagyatéki elemeit, személyes tárgyait, de gazdagon felszerelt csillagvizsgálójának egyetlen megmaradt távcsövét is magában foglalja. De mindez akkor is a MÚLT.
A JELEN azonban már itt van, és hamarosan kezdetét veszi a JÖVŐ is. Több mint fél évszázad múltán ugyanis az emberiség visszatér a Holdra. Az Artemis-küldetés hamarosan startoló első repülésének célja hűséges kísérőnknek az Orion űrhajóval automatikus üzemmódban történő megkerülése. Az Artemis-2 2024-ben mindezt már emberes misszió keretében fogja teljesíteni. Mindeközben augusztus 19-én a NASA hivatalosan közzétette az Artemis-3 2025-re tervezett leszállásának potenciális helyszíneit. De most jön a lényeg: ezek ugyanis egytől egyik a Hold déli pólusa környékére esnek, a Hédervári kráter közelébe! Sőt, amennyiben a 103 km-es Amundsen krátersáncát választja az amerikai űrhivatal, akkor az Orion asztronautái a SpaceX Starship HLS leszállóegységével közvetlenül a Hédervári asztroblém tőszomszédságéban landolnak. Hédervári Péter, ha tudná mindezt, kihúzná magát, talán még el is mosolyodna, és büszke lenne minderre. Emlékének őrzői pedig örülünk, hiszen mindez olyan sorsszerű, hogy eseménydús szépirodalmi műveinek lapjaira illett volna.
 |
| Forrás: NASA |