A műemlékvédelem mindösszesen az építészet hosszú történetének legutolsó időszakában vált tervszerűvé. Ezért eshetett áldozatul számtalan várunk tudatos rombolásnak, értelmetlen átalakításnak, nemtörődöm állagromlásnak. Az erózió különféle formái révén ugyancsak szisztematikusan pusztulnak, vagy épp alakulnak át, földtani emlékeink. Van, amikor ez a kettő összeér: mint a Karancs-Medves-vidéken - a Novohrad-Nógrád Geopark területén - emelt Salgó várában. A Salgótarján-Salgóbánya határában 625 méterre emelkedő magaslatnak a Salgóvári Bazalt Formációt reprezentáló oszlopai az 5 millió évvel ezelőtti működés egyetlen tanúi, szerencsés túlélői. A kürtőjében rekedt magma lehűlését követően összezsugorodva vette fel ma is látható geometria formáját, mindeközben puhább magmás kőzetei rég az enyészeté. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos nógrádi várat a 13. században a Kacsics nemzetség Simon bánnal rokonságban álló ága építtette. A Salgó-család őse 1213-ban részese volt II. András király hitvesének, Gertrúd királynénak a meggyilkolásában - a Bánk bán című mű ezt a történelmi eseményt dolgozta fel. (A Gertrúd sírját felkereső kalandozásról itt olvashatunk: https://rezsabeknandor.blogspot.com/2018/01/foldtudomanyi-kalandozasok-20180128_69.html) Az erődítést utóbb számtalan várúr birtokolta, majd 1554-ben foglalta el csellel a török. Felszabadítására 1593-ban került sor, de hadi jelentőségét a 17. századra teljesen elvesztette.
