Kútház a csillagvizsgálóhoz
A
Hegyikastély balkonját át- meg átjárta a tavaszi szél. Friss illatokat
lebbentve megújulást hozó levegőjével. A kinti hőmérséklet ugyanakkor
még igencsak alacsony volt. A kastély urának, Nagy Károlynak a balkonra
kihelyezett hintaszékébe süppedve birtokán járt tekintete. A hűvös miatt
meleg lószőr pokróc alá bújt. Ezúttal vörösbor illett hangulatához.
Mindeközben itáliai építőmesterei a Kútház munkálatain tüsténkedtek. A kalapácsok ütéseinek hangja visszhangzott a közeli Mauzóleum-épület s a kastély között. A bámulatos ügyességű taljánok egy érdekes megoldást is szültek. A kút oldalfalába egy folyosót mélyítettek, melyen át alacsony talajvízszintnél a közeli Bicske belvárosába lehetett jutni. A református istenháza altemplomába. Ki tudja, milyen látogatókat vet erre a sors… s akkor legyen kiút…
A
kastély ura mindeközben asztronómiai köteteibe temetkezett. Az 1848-as
esztendő fényes üstökösének esti megfigyelésére készült. A
Csillagvizsgáló szépen polírozott műszerei már várták gazdájukat. Nagy
Károly a várható időjárást latolgatta, s csillagtérképek segítségével az
égitest pozícióját próbálta meghatározni. A bor mellett szívét a kométa
csóvájának remélt szépsége melegítette. Mindeközben bele-belekortyolt
az életadó nedűbe.
Hirtelen
azonban elborult. A szél is egyre erősebb énjét mutatta. Sőt! A
térképeket felkapta a szél. A kezdetet jelentő nagy szemek után
valósággal dézsából ömlött az égi áldás. S nem is akart abbamaradni. Az
özönvízszerű felhőszakadás akkora vízmennyiséget eredményezett, hogy a
Kútház vízszintje percek alatt megemelkedett.
Az
éppen elkészült folyosó bejárata fölé… Valaki azonban ottmaradt… Az
olasz Marcio kedvese, ki minden külhoni feladatra elkísérte a dolgos
építőmestert. A taljánok mind felmásztak a kút belső falának
fémlétráján, de Lunának nyoma veszett. Az olaszos jajveszékelés hangja
visszhangzott a birtokon órákon át.
Luna
azonban épségben volt. Ott kucorgott a kútból nyíló folyosó ajtaja
mögött. A masszív s tömör vasszerkezet megakadályozta a víz beömlését…
170
esztendő múltán a Csillagvizsgáló látogatóit a romos torony látványa
fogadja. A Hegyikastélyból csak leomlott balkoneleme maradt. A
Mauzóleumba már nem temetnek, és nem is emlékeznek senkire. A birtok
maga alá temette a múltat. Nagy Károly és Carl Lutz emlékét is.
2018-ban
fiatal olasz látogatója a gazzal benőtt műemlékek között bolyong. A
csillagászattörténészek útmutatása alapján leli meg egyes
épületmaradványait. A Kútházat a legnehezebben… Már-már feladni készül.
De megvan, ott van ez is. Vizét már nem kortyolja senki, posványosan
tenyészik a békalencse valahol a legmélyén. A létra fokai azonban még
belsejében ágaskodnak.
S
ekkor újra eső esik. Sol nem kereshet máshol menedéket, a felhőszakadás
elől a kútba ereszkedik. Meglátja a vasajtót. A fiatalember nem tudja
mire vélni. A hirtelen hűvöstől elgémberedett ujjaival, majd késével
feszegeti, s nyitja meg.
Luna
pedig ott bent kucorodik. Még mindig. Azóta is. Rajta nem fog az idő.
Nemes vonású, s örök szépségű. Hálát rebeg látogatójának. Sohasem látta,
évezredek alatt sem. Mindig az árnyékos oldal jutott neki… Mégis pont
ilyennek képzelte. Megmentőjét.
2019
(Rezsabek Nándor: Hold-opusz. Budapest, 2019. Aura Kiadó. Részlet.)
A Bicskei csillagvizsgálóról szóló korábbi írásaimból
https://www.csillagaszat.hu/csilltort/magyar-csillagaszattortenet/magyar-18-19-sz-csillagaszata/a-bicskei-csillagvizsgalo-2006/
https://www.csillagaszat.hu/csilltort/a-bicskei-csillagvizsgalo-2017/
https://www.csillagaszat.hu/csilltort/a-bicskei-csillagvizsgalo-2017/