Dobogó-kőnek a klímaváltozás okán csendes és elárvult hóágyúi mellett járok. Mindez a ma, a földtörténeti múlt pedig most éppen ködbe vész: a valamikori Dunazug-vulkán mélybe zuhanó kalderaperemén állok. De ködpárnából kikandikálva földrajzáról és földtanáról több régebbi blogbejegyzésem is szólt; ezeket érdemes visszakeresni. Mostanra egy kis természetföldrajzi adalék talán. A 699 méterrel a tengerszint fölé emelkedő magaslat maga a Dobogó-kő. Így, kötőjellel írva. Az ennek helyt adó településrész Dobogókő - kötőjel nélkül. Mivel viszont közigazgatásilag Pilisszentkereszt része, így mégis lesz kötőjel, ha máshol is: Pilisszentkereszt-Dobogókő. Pilisszentkereszt... Pilis... nos, itt valójában már nem a Pilisben járunk. Dobogó-kő ugyanis a Visegrádi-hegységhez tartozik. Sőt mi több, annak a legmagasabb pontja! De ha már Visegrádi-hegység... geológiai értelemben az Északi-középhegység része, a geográfusok ellenben a Dunántúli-középhegységhez sorolják, hiszen a Duna jobb partján fekszik. Bár ez is egy hosszú (eróziós) történet, ami visszamutat a bevezetőben említett egykori Dunazug-vulkánroncsra. De mára ennyi, innen folyt. köv., mert remélem, mielőbb újra Dobogókőn/Dobogó-kőn!
