Mint fővárosi helyi jelentőségű védett természeti terület, Palotai-sziget Természetvédelmi Terület néven 47,8 ha-on 1999 óta élvez oltalmat. A mostani kalandozás a sziget, valamint a TT kisebbik, déli területét érintette. A növényvilág meghatározója az ártéri galériaerdő; de a tekintet inkább a gyepszintre fókuszál, a hatalmas mennyiségű fatönkre és uszadékfára; sok helyen burjánzik a közönséges borostyán, és kihajtott a tavaszi hérics is. A madarak képviselői közül a védett nagy fakopáncshoz, továbbá tőkés récéhez, széncinegéhez, örvös galambhoz és szarkához volt szerencsém. Az emlősök közül az eurázsiai hód aktivitásának nyomát mutatják az általuk kikezdett fák, sőt maga a fenséges hódvár monumentális építménye.
Az Országos Erdőfürdő Fesztivál idei programjának keretében éppen szervezett hulladékgyűjtés zajlott a szigeten. Kell is, hiszen mindenfele ott a műanyag-, a fém-, a gumi-, a fa- és a papírhulladék. Azt azonban tegyük hozzá, a hulladéknak csak egy része származik az itteni szemetelésből, a többit a Duna felsőbb folyamkilométereiről hozza magával. Az antropogén hatások közt kell még megemlíteni a korábbi vízművek már természetbe simuló betonkolosszusait; a mindig tehetetlenséggel eltöltő hajléktalanvackokat; a felfoghatatlan itteni kutyasétáltatást (a védett terület szomszédságában kedvenc állataimnak van erre megfelelő terep); a horgászatot, amelyre szintén nem egy természeti területen kellene sort kerítenie a pecásoknak; valamint a tűzrakóhelyeket, amelynek tilalmára még tábla is figyelmezteti az olvasni tudókat.
Folyt. köv. a Palotai-sziget északi részével!
