Tapolca ugyan csak a hatvanas évek városodási folyamatában, 1966-ban nyerte el rangját, történelme során azonban a városiasodás már jóval korábban bekövetkezett. Lakosainak száma a 2022-es KSH-adatok alapján 14 358. Közigazgatásilag a Közép-Dunántúli régióhoz tartozó Veszprém vármegye Tapolcai járásnak székhelye. A földrajzi tájbeosztás szerint a Dunántúli-középhegység nagytáj Bakony-vidék középtája Tapolcai-medencevidék kistájának névadója. Természeti és kultúrtörténeti értékei mellett szoros családi kapcsolatok okán is írtam az elmúlt közel másfél évtizedben számos printmédia cikket és online blogbejegyzést a településről. A bazalt-csodákat rejtő Diszel városrészi Hajagos tűzhányójáról, a karbonátos kőzetekben kialakult Tapolcai-tavasbarlangról, valamint az ezzel hidrológiai kapcsolatban álló Malom-tóról, továbbá középkori várának maradványairól.
Ezúttal ismét kultúrtörténeti értéket mutatok be Olvasóimnak. A „Négy évszak” szoborkompozíció a Fő tér és a Malom-tó között, hivatalosan a tér 8-as számú épületkomplexumának belső udvarán áll. Kőtalapzaton nyugvó allegorikus alakjainak, a Tavasznak, Nyárnak, Ősznek és Télnek ihletője a természettudomány. Nyilvánvalóan azonban a művész lelkéből még többet beletett, nézői pedig saját lelki világukból sokkal többet belegondolnak az impozáns alkotásba. De ez így van rendjén! A neves szobrász, Marton László (1925-2008) tapolcai származású, számtalan kitüntetés birtokosa. Legismertebb alkotása a fővárosi Dunakorzó emblematikus „Kiskirálylánya”. Ennek másodpéldánya ugyancsak megtalálható Tapolcán, de most vissza az 1993-ban készült „Négy évszakhoz”: igen aktuális volt ezen a hétvégén, hiszen az eddigi kora tavaszi időjárás után Tavasz végre átadta a stafétát Nyárnak.
