A rejtelmes IV. kerületi Palotai-sziget környezettudományi és földrajzi érdekességeiről a tavasz folyamán három blogbejegyzésben tudósítottam kedves Olvasóimat. Mindez szerkesztett formában hamarosan a patinás Természet Világa folyóirat hasábjain nyomtatott formában is napvilágot lát. Úgy éreztem, hogy nem lenne teljes a kép, ha az ettől délkeletre, a Duna és az Újpesti-öböl között fekvő, közigazgatásilag részben ugyancsak a IV., de fele részben a XIII. kerülethez tartozó Nép-szigetről nem születne egy hasonló írás. Mindezt főképp az indokolja, hogy mivel tájidentitás szempontjából tipikusan az újpestiekhez (és már az angyalföldiekhez sem), illetve részben a vízi sportok szerelmeseihez köthető, így fővárosi szinten sem ismert kellőképpen. Fontos szempont az is, hogy bár természetvédelmi oltalom a Palotaival ellentétben a Nép-szigetre részben sem terjed ki, tájkaraktere mégis igen hasonlatos. Születését a Duna itteni középszakasz jellegének köszönheti, amely homokkos üledékét lerakva hozta létre a szigetet a holocénban. Ahogy a Palotai, úgy ez is a szekunder gazdasági szektorhoz köthető tevékenységek indokolta feltöltések miatt vált félszigetté. Ami igen eltérő, hogy itt megjelentek a tercier szektorhoz tartozó szórakoztató- és vendéglátóipari szolgáltatások is.
Déli traktusát a nemrég a földből kibújt fancy angyalföldi luxuslakásos sorházak irányából, a Meder utcán át közelítettem meg. Itt már csak a szomszédos utcanevek regélnek a terület korábbi ipari voltáról: Csavargyár, Hajókovács, Úszódaru. A szó szerint Gyalogos hídon átkelve, majd egy jobbkanyar után balra letérve lehet a déli szigetcsúcsot elérni. Mindez pazar panorámával szolgál a budai részekre. Utána kiépített sétaúton, a Dunaparti sétányon, a vízvédelmet szolgáló rakpart felett haladtam észak fele. Mit mondjak, jóval normalizáltabb közállapotokkal találkoztam, mint néhány évvel ezelőtt itt bóklászva. A növénytakaró jellege az általam olyannyira szeretett ártéri galériaerdő, madárvilágából a szarka és az örvös galamb mutatta meg magát. Az ezúttal limitált idő miatt egy Óbudára, sőt a Pilisre káprázatos kilátást nyújtó Duna-parti nézelődés után még a sziget „egyenlítőjének” elérése előtt egy ösvényen kelet felé keresztezve a szigetet, a szinte „többsávos” Népsziget úton indultam vissza. Ezen a szakaszon a vízi sportok szerepe és infrastrukturális szolgáltatásai a meghatározók. A Gyalogos hidat újra elértem, azon vissza, ezúttal már a „szárazföld” felé. Hamarosan pedig visszatérek, immáron a Nép-sziget északi, újpesti traktusát megcélozva!
