Tudományos kalandozások. 2023.07.16. Veresegyház. Veresegyházi-tavak

A Veresegyházi-tavak főmedrének nevezéktana korántsem egységes: hívták/hívják Nagy-Malomtónak, Malom-tónak, Öreg-tónak. Eredetét tekintve nem véletlen a nevében előforduló utalás: a 24 km hosszú, 132 km2-es vízgyűjtőterületű Sződ-Rákos-patak 1700-as évekbeli felduzzasztásának eredményeképp működött itt a mára már lebontott Kemény-malom. A tórendszer másik két vízfelülete az Ivacsi- és Pamut-tó elnevezést bírják. A lényeg persze nem ez, hanem a varázslatos környezet. Tájképét a tópart eltérő jellegű használata határozza meg: van itt fürdőzésre kijelölt szabadstrand, horgászokat kiszolgáló stégek, üdülőknek szánt vendégházak, az ugyancsak a tercier szektort megjelenítő vendéglátóipari egységek, nádasokkal-gyékényesekkel fedett, galériaerdővel szegélyezett vízfelület. A terület közigazgatásilag a 20 634 lakosú Pest vármegyei középvároshoz, Veresegyházához; természetföldrajzi értelemben a Gödöllői-dombsághoz tartozik. Növénytakarójának ismerős összetevői a nád, a széleslevelű gyékény, az enyves éger, a fekete éger, a fehér fűz, a törékeny fűz, a magyar kőris, a szívlevelű szivarfa. A horgászait fogással kecsegtető - vagy éppen attól tiltott - halfajai az amur, a compó, a réti csík, a vágó csík, a vágó durbincs, a fenékjáró küllő, a szivárványos ökle. A tórendszer több pontján találkozunk természetvédelmi területet jelző táblákkal, de a védett természeti területek nyilvántartásában nem szerepel. Vizes élőhelyeit a tómedreket körbefutó Veresegyházi tavak tanösvény mutatja be. A betelepített és az invazív fajok okozta károkat csökkentő élőhely-rehabilitációja több éve tartó folyamat része.