Az ősz utolsó nyárias, sőt melegrekord-közeli napján tovább folytattam a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Terület (BBVT) kevésbé frekventált tűzhányóinak terepi bejárását. Sőt mi több, erre a szombatra több tanúhegy is jutott. De jelen blogbejegyzésnél maradjunk ezek közül időrendben az elsőnél. A balatoncsicsói, a tengerszint fölé 357 m-el magasodó Fenyves-hegyre egy év után tértem vissza. A kihunyt tűzhányó magmás kőzetét a rétegtan harmadidőszaki Tapolcai Bazalt Formációhoz sorolja. A kettős, külön névvel nem illetett bazalt ikercsúcsok közül a hű maradtam a 2022-es kalandozás során már részleteiben bemutatott magasabbikhoz (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2022/08/kornyezet-es-foldtudomanyi-kalandozasok_14.html).
A vájt fülűeknek már ezek is önmagukban elég indokkal szolgálnak az ismételt látogatásra, de a visszatérésnek több, még részletesebb oka is volt. Elsőként a vulkáni bombák sokasága, amelyek a mini-kőtengerben nagy mennyiségben képviseltetik magukat. Másodsorban a jellegzetes, és ugyancsak jelentős számban elforduló, gömbhéjasan elvált, „dinnyehéjszerű” bazaltdarabok tömege. Harmadrészt a Fenyves-hegy domborzati viszonyai: a bakonyi hegylábfelszín, a Nivegy-völgy környezete nemcsak szépséges, de tájképileg is értékes. Egyszóval, várom, hogy mielőbb újra visszatérjek, és környezetének további újabb részleteiben merüljek el.
